Barangolasok Indiaban

Delhi - Los Angeles

2008. november 25. (kedd)

Elerkezett a hazautazas varva vart napja. Fel kilenckor mar nem birtam tovabb aludni, igy felkeltem, osszecsomagoltam es felmentem az etterembe reggelizni. Bundaskenyeret ettem omlett masalaval (tojas tultenges!), valamint megittam utolso edes lassimat es egy masala chait. A taxi mar fel tizenegy elott megerkezett es azzal elindultam a repterre. A sofor egy idegbeteg ember volt. Tobbszor fennhangon duhongott a forgalom miatt, egyszer pedig elkezdett egy masik autoval versenyezni, aki allandoan szantszandekkal bevagott ele. A vegen raszoltam, hogy szeretnek elve kijutni a repterre s erre lenyugodott.

A repteren aztan kellemes korulmenyek kozott toltottem el a harom ora varakozasi idot. Sikerult megcsipnem egy veszkijaratnal levo ulest a repulogepen. Ez kesobb jo otletnek bizonyult. Elizabeth Gilbert konyvet olvasgattam, ami nagyon lekotott. Fel kettokor utolso 250 rupiamat elkoltottem egy repteri kavehazban. Egy nagyon finom coffee lattet ittam es egy hasonloan izletes csokitortat ettem melle. A vegen meg egy doboz ragogumira is futotta a penzembol. Meg jo, hogy megtagadtam a borravalo adasat a taxisofornek, pedig ketszer is kovetelte. Sajnalattal kellett vele kozolnom, hogy nincs penzem, ugyanis a maradek 250 rupiambol meg enni akartam, mielott beszalltam volna a gepbe.

Harom orakor gurultunk ki a kifutopalyara. A tobb mint ot oras utazas eleg kellemesen telt el, mivel a veszkijaratnal ulve kenyelmesen ki tudtam nyujtani a labaimat es raadasul nem ult mellettem senki. Igaz, hogy a hatam mogott ulo szikh ferfi egy darabig lokdoste az ulesemet, de miutan raformedtem abbahagyta. Sokat olvastam a konyvembol, aztan egy kicsit pihentettem a szememet s talan meg el is szunditottam egy par percre. Mivel kesve indultunk el Delhibol, Taipeiben varakozni mar nem kellett, csak atszalltam a masik gepre miutan atvonatoztam a masik terminalra. Beszallas elott meg megkertem a jegyugynokot, hogy adjon egy helyet a veszkijaratnal. Szerencsere a kozepso ulesre meg tudott beszallokartyat adni. Eredetileg is kozepso ulesre szolt a jegyem, de igy legalabb ki tudtam nyujtani megint a szep hosszu labaimat.

Baloldali szomszedom egy hatvan even feluli ficko volt, aki ket honapot utazgatott Azsiaban, fokent Indoneziaban es Thaifoldon. A jobb oldalamon pedig egy taiwani holgy ult, akinek nagyon betegseg/gyogyszer szaga volt, az a fajta szag, amely rakos betegekbol szokott aradni. Arra persze remenyem sem volt, hogy egy kozepso ulesen alomra hajtsam a fejem. Eleinte olvasgattam, majd amikor ebbe belefaradtam megprobaltam ugyan elszunditani, de kar volt a gozert. Inkabb elkezdtem filmet nezni es mire megerkeztunk Los Angelesbe, harom filmet is megneztem: The Dark Knight, Wanted es Mamma Mia.

Este het korul erkeztunk meg Los Angelesbe. Hamar sikerult talalnom egy shuttle-t, de meg vagy ketszer korbejartuk a repteret, mire vegre elindultunk, aztan meg olyan rossz volt a forgalom, hogy masfel oraba telt, mire vegre hazaertem. Szerencsere engem dobtak le elsokent. Sari nagyon megorult nekem. Meghizott a kislany. Ott volt Jancsika is. En olyan ehes voltam, hogy rogton nekialltam es beszalonnaztam, -tepertoztem.

Igen keson kerultem agyba, de rogton elaludtam es nagyon jolesett ismet a sajat agyikomban aludni es igazi takaroval takarozni. Los Angelesben egyebkent esos, huvos ido fogadott. Ezzel veget ert elso es talan utolso indiai utazasom.

Delhi (5. nap)

2008. november 24. (hetfo)

Utolso napom Delhiben olyan stresszesre sikeredett, hogy a nap vegere teljesen lemerultem mentalisan es zombie modjara vonszoltam magam vissza a hotelbe. Pedig egy kellemes napnak neztem elebe egy allatkerti latogatassal.

Kezdem azonban azzal, hogy megint nem aludtam valami jol. Hajnalban az ekcemas kezeim annyira elkezdtek viszketni, hogy fel kellett kelnem es be kellett kennem oket viszketes elleni kenoccsel. Ezutan mar nem tudtam visszaaludni, mert kiment az alom a szemembol. Raadasul ket kutya elkezdett vonyitani az utcan es legalabb egy feloraig folytattak az ariat, amig vegre valaki el nem zavarta oket. Reggelire ugy bezabaltam bundaskenyerbol es bananos palacsintabol, hogy szinte rosszul lettem tole. Ma eloszor kiprobaltam a masala chait (teat) is, de nem voltam elragadtatva tole.

Reggeli utan elindultam az allatkertbe metroval. Ugyanarra a metroallomasra kellett mennem, mint tegnap, ugyanis az allatkert a Crafts Museum kornyeken talalhato. Az allatkert fele setalva egy csonakazotora bukkantam a regi erod mellett, ahova betertem fotozni. A kornyek tele volt tinedzser koru fiukkal, akiktol egy perc nyugtom nem volt. Tragar szavakat kiabaltak utanam angolul, folyamatosan zaklattak, le akartak fotozni es az egyikuk arra vetemedett, hogy megfogta a fenekemet. Ezt mar nem hagyhattam annyiban. Utana szaladtam es lenduletbol ugy seggbe rugtam, hogy meg mindig faj tole a nagylabujjam. Aztan meg ordibaltam a fulebe magyarul, majd fakepnel hagytam. A tarsai ezen jeleneten roppant jol szorakoztak.

Ez utan a megrazkodtatas utan eloszor a regi erodot latogattam meg, ha mar veletlenul rabukkantam. Ez ugyanis kozvetlenul az allatkert mellett volt. Az allatkertben meg ket orat sem toltottem, mert borzalmas viszonyok uralkodtak. Nem az allatokra nezve, hanem ram nezve. Az allatkert tele volt ugyanis fiatalokkal, akik megallas nelkul engem maceraltak. Pedig nem lett volna rossz a hely. Az allatokat nem ketrecekben tartottak, hanem szabadon voltak engedve az elohelyukon. Leginkabb a tigrisek tetszettek. Volt egy jopar feher tigris is.

Miutan vegigjartam az allatkertet a szomszedos etkezdeben ettem ket pettit, krumplival toltott szerelmeslevelszeru tesztat, majd vettem egy zacsko csokis kekszet desszertnek. Hosszas keresgeles utan vegre talaltam egy rendes riksast egy idosebb szikh ferfi szemelyeben, aki hajlando volt a realis 40 rupia tarifaert elfuvarozni a Raj Ghatra. A tobbiek 100-at (sot egyikuk 150-et is) koveteltek. Az en riksasom olyan rendes ember volt, hogy a vegen meg borravalot is adtam neki, amig csak hosszas unszolas utan fogadott el. Hat leteznek ilyen emberek is Indiaban, bar sajnos nem sokan.

A Raj Ghatra azert mentem, mert ott hamvasztottak el Gandhit es az ezen apropobol allitott emlekmuvet kivantam ott felkeresni. A Raj Ghat egy igazan kellemes helynek bizonyult. Egy hatalmas meretu es tiszta (!) parkban talalhato a fekete marvanybol keszult emlekhely azon a helyen, ahol a Nemzet Atyjat elhamvasztottak.

Ugy dontottem, hogy innen hazasetalok, mert meg koran volt. A seta vege fele akkora forgalmi dugoba kerultem, hogy meg gyalogosan sem fertem el sokszor a sok jarmu mellett az ut szelen, mivelhogy jarda nem volt. Egyszer meglattam ket kiskutyat - egy feheret es egy feketet. Megalltam megcsodalni oket. A ket kis kope odasomfordalt egy sutemenyarus melle, aki szivtelen modon elzavarta oket. Erre en vettem az arustol egy sutemenyt, amit osszetordeltem es odaadtam a ket kiskutyanak. A kis arvak olyan mohon estek neki a szaraz sutemenynek, mintha frissen sult hust kaptak volna. Biztos regota nem ettek semmit szegenykek. Egy darabig figyeltem oket, majd elegedetten tovabballtam.

A Main Bazaarba erven hatalmas tomegre lettem figyelmes. Kiderult, hogy valami szikh fesztival kozepebe csoppentem. A szikhek autokrol ingyen kajat osztogattak a nepnek, aminek az eredmenye egy hatalmas szemetdomb lett az utca kozepen. Ezt a problemat ok ugy oldottak meg, hogy az ut kozeperol mindent a ket szelere soportek, igy a szemetkupacokon keresztul kellett atvergodnom a tomegen. Azt hittem, sosem jutok el a hotelig. Egyszer valaki ismet megfogta a fenekemet, de a nagy tomegben nem tudtam eldonteni, ki volt a bunos, igy mergemben a korulottem allo osszes fickot meglokdostem. Amikor vegre megerkeztem a hotelhez es beestem az ajton elhataroztam, hogy en innen mar ki nem teszem a labam holnap reggelig, amikor is egy taxi kivisz majd a repuloterre. Meg internetezni is a hotelben ultem be, pedig itt dragabb, mint mashol, de mar ez sem erdekelt.

Emailezes kozben talalkoztam egy magyar parral. Ot hetig egy magyart sem lattam, csak az utazasom legelejen es most a legvegen. Ket es fel ora alatt sikerult megirnom egy magyar nyelvu emailt. Ezt kovetoen megiscsak kimereszkedtem az utcara, mert vizet kellett vennem s utana a szemkozti etteremben elkoltottem utolso indiai vacsoramat, majd vasaroltam ot doboz teat hazavitelre.

Este osszecsomagoltam a holmimat a masnapi utazasra felkeszulve, aztan egyszerre irtam naplot es neztem a Littleman cimu filmet, amely nagyon szorakoztato volt. Ideje nyugovora ternem, mert ejjel egy ora van.