Barangolasok Indiaban

Kumbalgarh es Ranakpur

2008. november 9. (vasarnap)

Csodalatos napot toltottem Kumbalgarh-ban es Ranakpurban, bar reggel azt hittem, sosem indulunk el. Ahogy megbeszeltem Lisaval es Stephanie-val, nyolckor a hoteluk tetoteraszan talalkoztam veluk reggelire. Nagyon jo ettermuk volt, ahol teleettem magam piritossal, omlettel es lassival. Ezutan igen sokat kellett varnom a holgyekre, mert akkor talaltak ki, hogy CD-t kell egetniuk, ami masfel orat vett igenybe. (Ezt mellesleg tegnap este is elintezhettek volna.) Igy a vegen tiz orakor indultunk el az egesz napos kirandulasra.

Soforunket Ramesh-nek hivtak es eleg csevegos hangulatban volt, bar csak keveset beszelt angolul. Foleg velem tarsalgott, mivel en ultem elol. Ket oras volt az ut Kumbalgarh-ba es megint nagyon elveztem a videken valo kocsikazast, kiveve az utolso 20 kilometeres szerpentines szakaszt, ahol rosszul ereztem magam. Egy helyen megalltunk lefotozni egy okrok altal uzemeltetett vizimalmot, ahol megengedtek, hogy feluljek az okrok moge es korbe-korbe karikazzak veluk.

Kumbalgarh nagyon tetszett. Ez volt eddig a legszebb erod az eddig meglatogatott szamtalan erod kozul. Ket orat maszkaltunk benne es a mellette talalhato templomok korul, majd utrakeltunk Ranakpurba. Masfel ora mulva erkeztunk meg. Leesett az allam, amikor a legnagyobb jain templomot meglattam belulrol. Tele volt csodalatos reszletesseggel faragott oszlopokkal. Sokaig gyonyorkodtem a fantasztikus latvanyban, aztan meglatogattam a kisebb templomokat is, de ennek mar sok ertelme nem volt a felejthetetlen Adinath templom utan.

Este hetre ertunk vissza Udaipurba es mivel a holgyek nem mutattak hajlandosagot a kozos vacsorara, gyorsan bucsut vettem toluk es hazasetaltam. Egyikojuk sem volt kulonosebben baratsagos, de megis jo volt veluk megosztani a koltsegeket. Ily modon megsporoltam kb. 15 dollart.

Este a szallodam ettermeben ugy telezabaltam magam, hogy komoly gyomorfajassal kerultem agyba.