Barangolasok Indiaban: October 2013

Amritsar - Delhi

2008. november 22. (szombat)

Ejjel egykor tertem nyugovora, mert az Erin Brokovich cimu film annyira jo volt, hogy nem lehetett rajta elaludni. Egyutt reggeliztem a svajci es a kanadai utazoval s kesobb a nemet is csatlakozott hozzank. Valtoztatnom kellett ma az utitervemen, mert megprobaltam meg egy Chandigarh-i hotelben szallast foglalni es az illetotol, akivel telefonon beszeltem megtudtam, hogy valami nagy konvencio lesz hetvegen Chandigarh-ban, minek kovetkezteben a varos osszes hotelszobaja le van foglalva. Nem akartam igy a bizonytalannak nekivagni, ezert ugy dontottem, hogy inkabb visszamegyek Delhibe. Szerencsere a busztarsasag visszateritette a 250 rupiat es vonatjegyet is sikerult vennem jelentos sorbanallas aran a harom orakor indulo vonatra, amely 3/4 11-re er be Delhibe. Igy sok mindenre mar nem maradt idom Amritsarban. Foglaltam egy szobat ma estere a Hotel Namaskarba, mivel a Vivek Hotelt nem tudtam elerni. Probaltam internetezni is a vendeghazban, de nem igazan mukodott a dolog.

Ma megint tortent velem valami fantasztikus esemeny. Amikor a vendeghazban a W.C.-t kerestem (ugyanis delben ki kellett jelentkeznem a szobambol), rabukkantam Elizabeth Gilbert Eat, Pray, Love cimu konyvere, amely a mosdokagylo mellett hevert egy polcon. Rogton birtokba vettem es megkerdeztem a menedzsert, hogy kie ez a konyv. O azt valaszolta, hogy egy utazo holgy hagyta itt s megtarthatom, ha akarom. Mar hogyne akartam volna, hiszen ez az a konyv, melyet Max, az angol fiu ajanlott nekem elolvasasra Mt. Abuban. Tudom, hogy nem puszta veletlensegbol bukkantam ra. Igy legalabb lesz mit olvasnom, ha a Bill Bryson konyvet befejezem. Es ma be is fejeztem, mert a 7 1/2 oras vonatutat olvasassal utottem el. Igy hamar elrepult az ido. Miutan Bill Bryson konyvet elolvastam, rogvest hozzafogtam Elizabeth Gilbert konyvenek, ami eddig nagyon tetszik. Bill Brysonnak szeretem a stilusat. Az europai utazasa szerintem nem volt valami kalandos vagy erdekes, de olyan stilusban tud irni meg az unalmas dolgokrol is, hogy az ember nagy erdeklodessel olvas roluk. Eleg negativ es kritikus hangnemben ir minden meglatogatott orszagrol, de olyan humoros es enyhen tulzo stilusban, hogy az ember nem tud ra megharagudni. Azt hiszem, az en iroi stilusom is az ovehez hasonlo, csak persze en nem tudok olyan valasztekosan fogalmazni, mint o.

A vasutallomasra indulas elott meg megebedeltem a vendeghazban, majd 15 perc alatt kisetaltam az allomasra. A nap hatralevo reszeben mar csak kekszet es KitKatet ettem. Haromnegyed 11-re meg is erkeztunk Delhibe, amelyet mar regi ismeroskent udvozoltem. Hatarozott leptekkel haladtam a hotel fele, mikozben 21 taxisofort, motoros riksast es biciklis riksast probaltam lerazni magamrol. Ugy tunt, hogy itt egy "No, thank you." utan feladtak a kuzdelmet, ami kellemes meglepeteskent ert. Az uttest masik oldalara epsegben aterve a hotelszobat ajanlo hienaktol kellett hasonlokeppen megszabadulnom. Igaz, hogy a Namaskarba foglaltam szobat, de gondoltam, csak szerencset probalok eloszor a Vivekben, mert nem volt kedvem megint a csotanyokkal kergetozni a hatizsakomban. Kaptam is szobat a Vivekben, bar 450 rupiat kellett erte fizetnem. Ezert az osszegert azonban meleg viz es teve is dukalt. Mosassal kezdtem, majd zuhanyzas kovetkezett, amit sajnos hideg vizben kellett megejtenem, mert a meleg viz csak a mosasra bizonyult elegsegesnek. Ejjel egykor kerultem agyba es azonnyomban el is aludtam.

Hotelszobam Delhiben

Furdoszobam

Amritsar (2. nap)

2008. november 21. (pentek)

Eleg jol aludtam a jo meleg agyikomban es majdnem kilenckor keltem fel. Egy forro zuhany utan megreggeliztem, majd elsetaltam a buszirodaba es megvettem a jegyet holnapra Chandigarh-ba egy privat buszra. Ezt kovetoen a Ram Bagh parkba mentem, ahol egy muzeumot szerettem volna megnezni, mert az utikonyv melegen ajanlotta, de sajnos renovalas miatt zarva volt. A park is teljesen fel volt turva s mivel nem volt ott mit latni, inkabb az Aranytemplomba indultam. Eloszor biciklis riksaval mentem egy darabig, de olyan kenyelmetlen volt a rossz utakon, hogy inkabb lemondtam rola es gyalog folytattam tovabb. Mostmar eleg jol ismertem a templomba vezeto utat.

Ott eloszor a szikh muzeumot jartam vegig, de nem volt valami latvanyos. Tele volt a szikh-ek legyilkolasat es megkinzasat abrazolo festmenyekkel, illetve nehany veres fotoval a '80-as evekbol. Eleg kiabrandito gyujtemeny volt. Ezutan a kozossegi ebedlobe mentem be, ahol a foldon ulve a tobbi zarandokkal egyetemben megebedeltem. Nem volt rossz az etel. A dhal es a chappati ugyan nem volt a legfinomabb, de a csicseriborso-fozelek es a tejberizs nagyon izlett. Ezekbol repetat is kertem. Nagyon jol meg van szervezve az etkezes. Rengeteg ember segedkezik az etel elkesziteseben, kiosztasaban es az edenyek mosogatasaban. Ezekrol is keszitettem erdekes kepeket. A sarkon talalhato kavezoban rendeltem egy cappuccinot a Nescafe gepbol, de nem volt valami emlekezetes. Viszont egy masik sarkon levo csokoladeboltban vettem egy KitKatet, amely valoban olyan finom, mint ahogy a hire jarja. KitKatet meg vennem kell, mert midossze tiz rupiaba kerul (kb. 20 cent).

Visszaerven a hotelbe egy kanadai utazoval beszelgettem sokat, aki megszolitott utkozben a szobam fele menet. Fel negykor elindultunk a hatarhoz megnezni a hatarzaro ceremoniat. A hotelben szerveztek a kirandulast egy motoros riksaval. Negyen voltunk: egy svajci es egy nemet ficko, illetve egy ir lany es en. Az ir lannyal beszelgettem sokat. Megvigasztaltuk egymast, mivel ot is kiakasztottak mar egy parszor az indiaiak a bamulasukkal es o is elkuldte oket a fenebe. Neha o is ugy elvesziti a turelmet, mint en, ezert nagyon jol megertettuk egymast. Epphogy odaertunk a ceremonia kezdetere, sot szerintem a legelejet mar le is kestuk. Az egesz olyba tunt, mint egy szinhazi eloadas. Az egyik oldalon hatalmas indiai tomeg verodott ossze nehany turistaval egyetemben, mig a masik oldalon egy valamivel kisebb pakisztani kozonseg. Probaltak egymast tulkiabalni: Hindusztan! Pakisztan! Hindusztan! Pakisztan! A hatarorok humoros leptekkel kozlekedtek. Hol kinyitottak a kapukat, hol bezartak oket. A vegen pedig egyszerre leeresztettek a ket orszag zaszlojat a nyitott kapuk mellett, majd a kapuk vegleg bezarodtak s a zaszlokat ejszakai pihenohelyukre szallitottak. Ezzel veget ert a ceremonia. Itt osszefutottam azzal az olasz fickoval, akinek a taxijaban utaztam Fahtepur Sikribol Agraba. O is kedden utazik haza.

Miutan visszaertunk a hotelbe, en a nemet es a svajci ficko tarsasagaban megvacsoraztam, aztan meg jot beszelgettunk az etteremben negyesben, miutan kanadai utazotarsunk is csatlakozott hozzank. Ok mindannyian honapokig utazgatnak Indiaban, sot a svajci annyira szereti ezt az orszagot, hogy ide akar koltozni. A nemet hat honapig utazgat a felesege nelkul, mert az asszony nem mer repulogepre ulni. A kanadai volt a legszimpatikusabb. O nagyon baratsagos es roppant jol szorakozott azon, hogy a germfobiammal Indiaba jottem.

Fel kilenckor aztan mindannyian elvonultunk zuhanyozni. En meg a hajamat is megmostam, pedig igen hideg van a szobamban. Ma este eloszor meg a dzsekit is elo kellett kotornom a hatizsak aljabol. Egyre inkabb hul le a levego, bar igaz, hogy most elegge eszakon vagyok. Mindenkeppen orulok neki, hogy nem decemberben jottem Indiaba. November kozepeig meg eleg jo ido volt, ugyhogy legkozelebb kicsit korabban kell jonnom, ha megint erre jarok. Ma este az Erin Brokovich cimu film lesz a teveben. Ha el nem almosodom, akkor megnezem.