Barangolasok Indiaban

Amritsar (2. nap)

2008. november 21. (pentek)

Eleg jol aludtam a jo meleg agyikomban es majdnem kilenckor keltem fel. Egy forro zuhany utan megreggeliztem, majd elsetaltam a buszirodaba es megvettem a jegyet holnapra Chandigarh-ba egy privat buszra. Ezt kovetoen a Ram Bagh parkba mentem, ahol egy muzeumot szerettem volna megnezni, mert az utikonyv melegen ajanlotta, de sajnos renovalas miatt zarva volt. A park is teljesen fel volt turva s mivel nem volt ott mit latni, inkabb az Aranytemplomba indultam. Eloszor biciklis riksaval mentem egy darabig, de olyan kenyelmetlen volt a rossz utakon, hogy inkabb lemondtam rola es gyalog folytattam tovabb. Mostmar eleg jol ismertem a templomba vezeto utat.

Ott eloszor a szikh muzeumot jartam vegig, de nem volt valami latvanyos. Tele volt a szikh-ek legyilkolasat es megkinzasat abrazolo festmenyekkel, illetve nehany veres fotoval a '80-as evekbol. Eleg kiabrandito gyujtemeny volt. Ezutan a kozossegi ebedlobe mentem be, ahol a foldon ulve a tobbi zarandokkal egyetemben megebedeltem. Nem volt rossz az etel. A dhal es a chappati ugyan nem volt a legfinomabb, de a csicseriborso-fozelek es a tejberizs nagyon izlett. Ezekbol repetat is kertem. Nagyon jol meg van szervezve az etkezes. Rengeteg ember segedkezik az etel elkesziteseben, kiosztasaban es az edenyek mosogatasaban. Ezekrol is keszitettem erdekes kepeket. A sarkon talalhato kavezoban rendeltem egy cappuccinot a Nescafe gepbol, de nem volt valami emlekezetes. Viszont egy masik sarkon levo csokoladeboltban vettem egy KitKatet, amely valoban olyan finom, mint ahogy a hire jarja. KitKatet meg vennem kell, mert midossze tiz rupiaba kerul (kb. 20 cent).

Visszaerven a hotelbe egy kanadai utazoval beszelgettem sokat, aki megszolitott utkozben a szobam fele menet. Fel negykor elindultunk a hatarhoz megnezni a hatarzaro ceremoniat. A hotelben szerveztek a kirandulast egy motoros riksaval. Negyen voltunk: egy svajci es egy nemet ficko, illetve egy ir lany es en. Az ir lannyal beszelgettem sokat. Megvigasztaltuk egymast, mivel ot is kiakasztottak mar egy parszor az indiaiak a bamulasukkal es o is elkuldte oket a fenebe. Neha o is ugy elvesziti a turelmet, mint en, ezert nagyon jol megertettuk egymast. Epphogy odaertunk a ceremonia kezdetere, sot szerintem a legelejet mar le is kestuk. Az egesz olyba tunt, mint egy szinhazi eloadas. Az egyik oldalon hatalmas indiai tomeg verodott ossze nehany turistaval egyetemben, mig a masik oldalon egy valamivel kisebb pakisztani kozonseg. Probaltak egymast tulkiabalni: Hindusztan! Pakisztan! Hindusztan! Pakisztan! A hatarorok humoros leptekkel kozlekedtek. Hol kinyitottak a kapukat, hol bezartak oket. A vegen pedig egyszerre leeresztettek a ket orszag zaszlojat a nyitott kapuk mellett, majd a kapuk vegleg bezarodtak s a zaszlokat ejszakai pihenohelyukre szallitottak. Ezzel veget ert a ceremonia. Itt osszefutottam azzal az olasz fickoval, akinek a taxijaban utaztam Fahtepur Sikribol Agraba. O is kedden utazik haza.

Miutan visszaertunk a hotelbe, en a nemet es a svajci ficko tarsasagaban megvacsoraztam, aztan meg jot beszelgettunk az etteremben negyesben, miutan kanadai utazotarsunk is csatlakozott hozzank. Ok mindannyian honapokig utazgatnak Indiaban, sot a svajci annyira szereti ezt az orszagot, hogy ide akar koltozni. A nemet hat honapig utazgat a felesege nelkul, mert az asszony nem mer repulogepre ulni. A kanadai volt a legszimpatikusabb. O nagyon baratsagos es roppant jol szorakozott azon, hogy a germfobiammal Indiaba jottem.

Fel kilenckor aztan mindannyian elvonultunk zuhanyozni. En meg a hajamat is megmostam, pedig igen hideg van a szobamban. Ma este eloszor meg a dzsekit is elo kellett kotornom a hatizsak aljabol. Egyre inkabb hul le a levego, bar igaz, hogy most elegge eszakon vagyok. Mindenkeppen orulok neki, hogy nem decemberben jottem Indiaba. November kozepeig meg eleg jo ido volt, ugyhogy legkozelebb kicsit korabban kell jonnom, ha megint erre jarok. Ma este az Erin Brokovich cimu film lesz a teveben. Ha el nem almosodom, akkor megnezem.