Barangolasok Indiaban

Amritsar (1. nap)

2008. november 20. (csutortok)

Tizenot oras vonatozas utan pontban 11 orakor erkeztem meg Amritsarba. Most egy felso agyon aludtam a 3AC-ben, amely eleg kenyelmesnek bizonyult. Aludtam vagy 12 orat. Kozben tegnap este megjott a menszeszem. Reggel a hasam is fajdogalt egy kicsit s mar alig vartam, hogy megerkezzunk s lezuhanyozhassak. Reggel beszelgettem egy kicsit harom szikh utitarsammal, egy fiatal hazasparral es a lany fiutestverevel. Negy nappal ezelott hazasodtak ossze s Jaipurbol azert utaznak Amritsarba, hogy az Aranytemplomban imadkozhassanak 2-3 orat egy hosszu es boldog eletert egyutt mielott ismet vonatra ulnek es hazautaznak.

En az allomasrol a Tourist Guesthouse-ba hozattam magam az egyetlen riksassal, aki ajanlkozott. Micsoda kulonbseg a jaipuri fogadtatashoz kepest! Es ez a srac meg raadasul szimpatikus is volt, ezert mondtam neki azonnal igent. A Tourist Guesthouse nem eppen a legszebb hotel, de a harmadjara mutatott szobat elfogadtam, mert ez igen nagy meretu es meg TV is van benne. Meg mindig enyhe hasmenesem van a teveszafari ota, de ez meg mindig jobb, mint a komoly szekrekedes, amelytol elotte szenvedtem. Jolesett a meleg zuhany, bar a viz kis nyomasu es vagy nagyon forro, vagy csak eppen meleg, de sosem tokeletes homersekletu. Utana nagymosast rendeztem, majd beultem a hotel sotet es kihalt ettermebe megebedelni. Omlettet ettem piritossal es citromos teaval.

Ebed utan elsetaltam az Aranytemplomhoz, ahol le kellett adni a szandalomat egy megorzobe es a fejemet is be kellett kotnom a kendommel. Szerencsere a hatizsakot bevihettem es fotozni is lehetett, kiveve a templom belsejeben. Az Aranytemplom csodalatos volt! Eloszor is meglepodtem, hogy egy hatalmas to kozepen talalhato es a tavat gyonyoru feher epuletek veszik korbe. Az Aranytemplomhoz egy hidon keresztul lehetett bemenni, ahol hosszu sorban sorakoztak a hivok. En is bealltam a sorba, amely csiga lassusaggal araszolt a templom fele, de elobb-utobb bekerultem a templom belsejebe, amely minden varakozast felulmult. Ilyen csodalatosan szep templomot meg sosem lattam. Belulrol ugyanugy ki volt aranyozva, mint kivulrol. Sokkal szebb volt, mint akar a Taj Mahal, akar a Baby Taj, akar Ranakpur Adinath temploma. A legcsodalatosabb epulet, amelyet Indiaban megneztem, pedig sok szep templomot, palotat es erodot lattam ebben az orszagban. Ezert megerte 28 orat vonatoznom. Csak azt sajnalom, hogy nem lehetett lefotozni ezt a gazdagon diszitett templomot. Igy azonban jo sok idot toltottem odabent bameszkodassal. Ha mar foton nem is orokithetem meg ezt a remekmuvel, legalabb az emlekezetembe vesodjon bele. A hivok buzgon adakoztak, aztan a templom vegeben ittak a to szent vizebol, amelyben hatalmas narancssarga es szurke halak uszkaltak.

Ezutan beneztem a vasuti menetjegyirodaba a templom mellett, de mivel Chandigarh-ba nem megy innen vonat, azt hiszem, hogy busszal leszek kenytelen tovabbutazni. Ossze-vissza kovalyogtam az Ovarosban, majd egy biciklis riksassal hozattam haza magam, mivel fogalmam sem volt, hogy hol jarok. Aztan kiderult, hogy nem is voltam nagyon messze a hoteltol. Nem nagyon latok itt mas turistat; sem a hotelben, sem a varosban. Csak egy Jaisalmerbol mar ismert fiatal parba botlottam bele az Aranytemplomnal. Ok a zarandokok kozott kaptak szallast a templomkomplexben, de egy zsufolt dormitoriban vannak elszallasolva, amibol en most nem kernek. En jobban erzem itt magam a szobamban, ahol meg angol nyelvu film is van a teveben.

Holnap meg megnezek ezt-azt, visszamegyek a templomhoz is, aztan delutan majd megnezem az indiai-pakisztani hataron a zaroceremoniat is. Buszjegyet is vennem kell holnap, mert holnaputan reggel tovabb szeretnek indulni kovetkezo es egyben utolso allomasomra, Chandigarh-ba. Rishikesh-re sajnos mar nem lesz idom, se a Corbett Tigris Rezervatumra. Most meg csak fel nyolc van s a Stake Out cimu filmet nezem naploiras kozben Richard Dreyfuss-szal es Emilio Estevezzel a foszerepben.