Jaipur (4. nap)

2008. november 19. (szerda)

Eleinte eleg nehezen aludtam el, mert fajt a fejem es az agy is olyan keskeny volt, de kesobb mar egy kicsit jobban tudtam aludni. Het indiai fickoval tettek egy helyre, akik a koszos labukkal raleptek a lepedomre, bufogtek es fingottak, szoval nem ereztem magam a legkellemesebben. Azert csak eltelt az ejszaka es hajnal otkor megerkeztem Jaipurba. Ezutan nagyon stresszes reggelnek neztem elebe.

 

Egy riksaval elvitettem magam a Karni Niwas nevu hotelbe, amelyet a svajci par ajanlott. Igen am, de itt 1000 rupiat akartak kerni egy szobaert. Sebaj, gondoltam, lattam a kornyeken vagy tiz masik hotelt. Egyikben csak talalok majd valami megfelelo szobat. Korbejartam az osszeset, de vagy nem volt szobajuk, vagy nagyon dragan ajanlottak, vagy borzaszto ocsmany volt a hely. Egy oran at probalkoztam mikozben az agyamra mentek a hienak (ertsd: riksakulik), akik egyszeruen nem hagytak beken. Az egyik biciklis riksast legalabb nyolcszor elzavartam, de csak nem adta fel a maceralast. A vegen nem birtam mar tovabb a kikepzest es visszavitettem magam a palyaudvarra. Ott sem talaltam azonban a helyem, mert nem volt kenyelmes varoterem, ahol meghuzodhattam volna, igy elvitettem magam egy riksaval az Evergreen Guest House-ba, melyet a konyvem ajanlott. Itt olyan gusztustalan szobat akartak ram sozni 300 rupiaert, hogy meg ingyen sem kellett volna. A lepedo szurkellett a kosztol.

 

Megint bolyongtam, mig ismeros lett a kornyek es rajottem, hogy a Devi Niwas Guest House kozeleben jarok. Eredetileg nem kivantam oda visszamenni, mert annyira nem volt jo az a hely, de ha mar igy veletlenul rabukkantam, csak betertem. Itt egy zajos szobat akartak adni 400 rupiaert, amit nem fogadtam el, de ha mar ott jartam egyuttal megreggeliztem. Az oregasszony szokasahoz hiven mar megint mogorva volt, de azert elmosolyogta magat, amikor megismert. Reggeli kozben egy szimpatikus brazil parral beszelgettem, akik kozul a fiu egy az egyben izraelinek nezett ki, a lany pedig akar magyar is lehetett volna.

 

Reggeli utan ugy dontottem, hogy elsetalok a Hotel Pearl Palace-ba, hatha akad egy szobajuk. Ismet beigazolodott kedvenc mondasom, miszerint "Everything happens for a reason and it's always for the best. Always.", ugyanis a Hotel Pearl Palace-ban kaptam egy szobat. Igaz, hogy egy icurka-picurka szobat adtak 300 rupiaert es nincs benne furdoszoba sem, de a hotel annyira tetszik, hogy itt eltolthetem az egesz napot relaxalassal. A teton levo etterem is nagyon szep es van egy konyvtarszoba, amely csodalatosan van berendezve. Ott lehet internetezni is. Az egesz hotel gazdagon diszitett mindenfele mualkotasokkal. Csodalatos itt a legkor. Nem is csoda, hogy mindig telthaz van.

 

Egy frissito zuhany utan elkoltottem immaron masodik reggelimet. Mostmar egeszen biztos vagyok benne, hogy osszeszedtem valami parazitat, mert allandoan ehes vagyok. Szerencsere a szorulasom tegnap ota mar elmult. Lehet, hogy a teveszafarin evett etel segitett ebben, mert azota enyhe hasmenesem van, de ez meg mindig sokkal job, mint a szorulas volt.

 

Most fel 12 van. Este hetig tervezek itt maradni a hotelben. Azt hiszem, ra fogok aldozni 500 rupiat egy ayurvedic masszazsra, mert megerdemlem. Emaileztem ket orat, aztan raszantam magam a masszazsra. Ertem jottek kocsival, mivel a masszazs nem a hotelben volt. Egy fiatal lany masszirozott tetotol talpig beleertve a melleimet es a hasamat is. Forro olajat kent ram, de olyan mennyisegben, hogy usztam az olajban. A vegen kertem meg arc- es fejmasszazst is, amit jobb lett volna kihagyni, mert a hajamat is teljesen beolajozta a lany, igy ma mar masodjara kellett megmosnom. Vegul is jo volt a masszazs, de en nem ereztem magam ellazulva utana, hanem meg inkabb izgaga voltam. Viszont mindenkeppen le kellett utana zuhanyoznom es hajat is mosnom, mert csupa olajos lettem. A masszazs egyebkent 700 rupiaba kerult s a lanynak adtam meg 100 rupiat. Nem volt olcso, de ha az otthoni arakhoz hasonlitom, akkor meg mindig nagyon olcson megusztam a dolgot.

 

Delutan beultem az etterembe egy korai vacsorara. Thalit ettem, ami finom volt es szep nagy adag. Aztan elkovettem azt a hibat, hogy rendeltem meg egy csokis-bananos palacsintat is, ami egyreszt nem is izlett, masreszt ugy degeszre zabaltam magam mar megint, hogy most rosszul vagyok. Raadasul meg az algas italt is meg akarom inni, mielott elindulok a palyaudvarra. Ma mar tobbet nem eszem, az egyszer biztos. Most a szobamban pihizek, aztan egy ora mulva elindulok a palyaudvarra. Ismet ejszakai vonatozas ele nezek.

 

Icurka-picurka hotelszobam

 

 A konyvtarszoba

 

 

 

 

 

Az etterem a tetoteraszon

 

 

Kilatas a varosra a tetoteraszrol

 

Jaisalmer (2. nap)

2008. november 18. (kedd)

Alaposan kialudtam magam, majd kellemesen megreggeliztem a hotelben. A pincer fiu nagyon rendes kis srac es a reggeli is egesz finom volt. Arra gondoltam, hogy talan megnezem ma az egyik havelit meg a jain templomokat, de ebbol a vegen semmi nem lett. A havelit nem kerestem igazan, a jain templomok meg annyira dugig voltak emberekkel, hogy semmi ertelmet nem lattam bemenni. Lattam en mar eleg jain templomot s Ranakpurt ugysem tudjak tulszarnyalni.

 

Helyette inkabb boklasztam az erodben es az ajandekboltokban nezelodtem. 150 rupiaert vettem egy nyaklancot, amely kivetelesen tetszett. Az indiai aruk nagy resze olyan giccses, hogy egyszeruen nem az en stilusomat kepviselik. Ez a nyaklanc egyszeru es szep. Ket es fel orat emaileztem is, aztan az apple pie-t hirdeto etteremben megebedeltem. Kivetelesen makaronit ettem paradicsomos martassal es nemi zoldseggel, aztan meg egy apple pie-t is bevagtam citromos teaval.

 

Ezutan visszasetaltam a hotelbe, ahol fizetes kozben meg kiduhongtem magam az egyik fickonak, hogy mennyire csalodtam a hotelukben es a teveszafarijukban es azt is kozoltem vele, hogy nem vagyunk hulyek es tudjuk, hogy ossze-vissza hazudoztak nekunk. Gondolom, o eppen annyira orult a tavozasomnak, mint en.

 

A vasutallomason rengeteg turista osszeverodott a Delhibe tarto vonatra. Ott volt a mar jol ismert svajci par, illetve a homokduneknel megismert ket spanyol fiu is. Toluk megtudtam, hogy ma mar Daniel sem akart tobbet tevegelni es kerte, hogy dzsippel menjenek erte. Az ejszakajuk hideg volt, de szep csillagos volt az eg es jol ereztek magukat kint a sivatagban.

 

A vonat feloras kesessel indult el. Ezidaig eleg kenyelmesen utazom ket indiai ficko tarsasagaban. Szerencsere also agyat kaptam s hamarosan ki is nyujtozkodom rajta.

 

 Utcai zoldsegarus

 

Ez a holgy megengedte, hogy bekukkantsak a lakasaba

 

A konyha

 

 

Gekko

 

Thar-Sivatag

2008. november 17. (hetfo)

 

Reggel fel hetkor keltem, hogy meg tudjak reggelizni a teveszafari elott. Aztan megsem indultunk el nyolckor, mert a tulaj meg a tarsai kitalaltak, hogy a tobbiek, akik jottek volna velunk a szafarira hasmenesben szenvednek es meg gondolkodnak rajta, hogy jojjenek-e vagy sem. Igy kilenc oraig vartunk. A vegen aztan Daniel es en megfejtettuk, hogy az egesz egy nagy hazugsag volt. Rajtunk kivul senki nem fizetett be a szafarira. Csak azert hazudtak nekunk, mert Daniel egyedul nem vallalkozott volna egy ket napos szafarira. Hogy nekem miert hazudtak, azt nem ertem, de talan tapasztalatbol tudjak, hogy a turistak egyedul nem akarnak szafarira menni, igy mindenkinek hazudnak. Kesobb talalkoztam egy Svajcban elo angol holggyel, akinek a leendo utitarsai szinten hasmenest kaptak, igy a holgynek egyedul kellett a felnapos szafarin resztvennie.

 

Daniel reggel bejelentette nekik, hogy o egyedul nem fog a sivatagban aludni. Erre garantaltak, hogy lesz ott egy masik csoport is, igy nem lesz egyedul. Amikor a tevehajcsaroktol erdeklodott, hogy valoban fogunk-e egy masik csoporttal talalkozni a homokduneknel, a valaszuk az volt, hogy nem tudjak, mert lehet, hogy ok is hasmenest kaptak. Ez volt tehat az elore megbeszelt hazugsag. Mindenki hasmenest kapott, aki nem jelent meg. Egyebkent az elejetol kezdve valo hazudozasukat az is egyertelmuen bizonyitja, hogy csak ket teve vart rank a megbeszelt helyen. Ha lett volna meg ket utazo, akkor a tevehajcsarok negy tevevel erkeztek volna. Mivel ok hajnal negykor indultak el a falujukbol, reggel nyolckor mar nem lehetett lemondani a teveket. Ugyhogy az egesz sztori hazugsagnak es osszeeskuvesnek bizonyult. A hotel tulajdonosa eddig sem volt szimpatikus, de mostmar kulonosen nem szeretem ezt az embert es mindenkit ovva intek majd a Hotel Samrattol.

 

Reggel kilenckor vegul is elindultunk egy Aladdin nevu soforrel (csodalampa nelkul) egy dzsippel. Harom helyen alltunk meg nezelodni, mielott talalkoztunk a tevehajcsarokkal es a tevekkel. Elso megallohelyunk Bada Bagh volt, a maharadzsa es csaladjanak sirhelye kupolas siremlekekkel. A hatterben szelmalmok tomkelege uzemelt. Masodjara egy Rama templomnal alltunk meg, harmadjara pedig egy jain templomnal, ahol 70 rupiat fizettettek velem a fenykepezogepemert, holott a hotel tulajdonosa garantalta, hogy az 1500 rupia a szafarira mindent fedez. (Ezt a penzt aztan este behajtottam rajta.) Az ut utolso tiz perceben Daniellel a dzsip tetejen utaztunk, ami nagyon nagy elmeny volt.

 

A tevehajcsarok kozul az egyik beszelt angolul. Ez a ficko Davidnek hivatta magat, holott ez nem egy tipikus indiai nev. Nekem sajnos egy eleg vacak tevet adtak. Bablu olyan kenyelmetlen volt, hogy vegig szenvedtem a 3-3 1/2 oras tevegeles soran. Nem tudom, hogy Babluval volt-e a problema vagy a nyereggel, de keptelenseg volt egyenesen ulni rajta. Mindig balra doltem es probaltam jobbra kompenzalni, de sehogy nem volt kenyelmes. Ezzel ellentetben Daniel egesz turhetoen erezte magat. A vegen aztan rajottem, hogy az o teveje igen kenyelmes volt. Nem csoda, hogy o egesz nap nem panaszkodott.

 

Mar alig vartam, hogy ebedszunetet tartsunk es leszallhassunk a tevekrol. Az ebedszunet volt az egyetlen kellemes elmenyem a nap soran. Nagy fak alatt az arnyekban leheveredtunk a koszos pokrocokra es en elkeseredve neztem, ahogy a koszos kezukkel gyurtak a tesztat a kenyerhez es hamoztak a krumplit. Csak abban remenykedtem, hogy mivel minden fozve, illetve sutve lesz, talan meguszom majd betegseg nelkul. Az ebed egyebkent nagyon finomra sikeredett. Krumplis, karfiolos, hagymas, paradicsomos bolevu kotyvalek volt vastag lepenykenyerrel, amibol alaposan teleettem magam.

 

Nem nagyon akarodzott visszaulni a tevere ebed utan, de mit volt mit tenni. Ujabb masfel oras szenvedes kovetkezett, mig el nem ertuk vegre a homokduneket. A Thar-sivatag - ahol tevegeltunk - nem olyan latvanyos, mint mondjuk a Szahara. A homokdunek is igen kicsik voltak. (Az USA-ban sokkal nagyobb homokduneknel jartam a Death Valley-ben.) Egyszer-ketszer elhaladtunk egy falu mellett, de soha nem alltunk meg szetnezni. Az egyik ilyen falunal az angolul nem beszelo tevehajcsar lemaradt a tevevel allitolag fejfajas elleni gyogyszert venni a falusiaktol, de ekkorra mar egy szavukat sem hittuk el. David egesz nap a mobiltelefonjan beszelgetett valakivel, ami folottebb idegesito volt. Egyszer elhaladtunk egy ciganytanya mellett, ahol David cukorkakat dobalt le a teve hatarol a gyerekeknek, akik mellesleg cigarettat koveteltek.

 

A homokduneknel aztan ugy szalltam le a teverol, hogy soha tobbe nem ulok fel ra ismet, ugyanis David azt igerte, hogy a dzsip idejon ertem. Kesobb aztan kozolte, hogy naplemente utan meg egy felorat tevegelnem kell, mert a dzsip ide nem tud bejonni, de ne aggodjak, mert ezuttal egy jo tevet fog adni, Daniel tevejet. Ekkor ismerte be tehat, hogy nekem egy vacak tevet adtak s ettol kezdve mar nem kellett azon tunodnom, hogy mennyi borravalot adjak nekik. A valasz egyszeru volt: abszolute semmit. A Daniel teveje ugyanis olyan kenyelmesnek bizonyult, hogy ha egy ilyen teven utazhattam volna egesz nap, akkor talan meg elveztem is volna ezt a meregdraga szafarit.

 

A homokduneknel talalkoztunk ket fiatal, nagyon szimpatikus spanyol fiuval, akik szinten ott kivantak tolteni az ejszakat, aminek Daniel folottebb megorult. Kesobb egy angol holgy is erkezett, aki egy felnapos szafarin vett reszt es akinek az allitolagos utitarsai szinten hasmenest kaptak. En ezzel a holggyel tevegeltem vissza egy foldutig, ahol Aladdin vart bennunket a dzsippel. Eloszor azonban kicsit boklasztam mezitlab a homokdunek kozott, fotoztam a ganajturo bogarakat, osszehaverkodtam egy sivatagi kutyaval (volt ketto is) es megneztem a masodik legcsunyabb naplementet, amit Rajasthanban lattam. Vacsorat mi mar nem kaptunk, de elkertem a vizadagomat es ket banant is bevagtam, mielott elindultam volna eletem utolso tevegelesere. Daniel tevejen azonban nem volt rossz elmeny a tevegeles es ahogy egyre inkabb besotetedett, szurrealis elmenynek tunt a sivatagban valo utazas a tevek hatan. Egesz uton az angol holggyel beszelgettem. Mindketten nagyon megorultunk, amikor a sotetben felfedeztuk Aladdint es a dzsipet.

 

Egy oras kocsikazas utan ertunk haza. En ott kipanaszkodtam magam a tulajnak, akit kurvara nem erdekelt az en sirankozasom a kenyelmetlen tevevel kapcsolatban, mivel eppen egy bollywoodi filmet nezett a teveben. A 70 rupiat a fenykepezogepert rogton megteritette, de en visszaadtam neki a penzt es azt kertem helyette, hogy hadd tartsam meg a szobat holnap delutan haromig (ugyanis kilenckor kellene kijelentkezni). Beleegyezett rogton, csak hagyjam mar bekeben tevet nezni.

 

Vacsorara mar csak a zacsko sos mogyoromat fejeztem be, aztan vettem egy hosszu, forro zuhanyt a folyoson levo zuhanyzoban, ahol allitolag a hotel egyetlen vizmelegito berendezese talalhato (a szobakban ugyanis csak jeghideg viz all rendelkezesre). Mosas utan naploirasra mar nem volt energiam, igy tiz orakor nyugovora tertem kenyelmes, meleg agyikomban mikozben sajnalattal gondoltam a sivatagban fagyoskodo Danielre. Daniellel egesz jol osszehaverkodtunk. Azt mondta bucsuzoul, hogy hianyozni fog neki a humorerzekem.

 

 Bada Bagh

 

 

 

 

 

 

 

Aladdin es a dzsip

Rama templom

 

 

 

 

 

Jain templom

 

 

 

 

 

 

Daniellel a dzsip tetejen

A tevehajcsarok a tevekkel erkezesunkkor

 

Bablu hatan

 

Daniel az o tevejen

 

Ebedszunet

 

 

Keszul az ebed

 

 

 

 

 

 

Babluval a Thar-sivatagban

Daniel a Thar-sivatagban

 

Sivatagi kutya

 

Ganajturo bogar