Barangolasok Indiaban

Bishnoi Falvak

2008. november 15. (szombat)

Reggelre mar jobban ereztem magam. Egyutt reggeliztem azzal a nemet fickoval, akivel ma este egyutt indulunk majd Jaisalmerbe. A reggeli megint nagyon lassan keszult el es a vegen sietnem kellett vele, mert a dzsip mar eloallt a falusi szafarira.

Kilenc utan nehany perccel indultunk el. A francia paron kivul meg volt egy kanadai es egy nemet lany is, akik egyutt utazgatnak Indiaban ot honapig. A kirandulas nem volt rossz, de a vegere olyan koszosak lettunk a sok portol, hogy ilyen koszos mar regen nem voltam. A kirandulas soran bishnoi falvakra latogattunk el.

Elso allomasunk egy fazekasmester volt, aki bemutatta, hogyan keszulnek az agyagedenyek. A bemutato utan vettem ket kis Ganesha szobrocskat 100 rupiaert.

Masodik megallonk soran egy opium ceremoniat nezhettunk vegig, amely mellesleg illegalis, de a falusiak megis csinaljak. Hasznaljak az opiumot fajdalomcsillapitasra, hasmenes ellen, sot meg Viagra helyett is.

Ezutan egy dhurrie-szovo mestert latogattunk meg. A dhurrie tulajdonkeppen szonyeg, de mig a szonyegnek csak az egyik oldalan van a minta, addig a dhurrie-nak mind a ket oldalan ugyanaz a minta talalhato. Ez azonban csak atlagossagban igaz, mert az en altalam vasarolt dhurrie-nak is csak az egyik oldalan van a minta. (Lehet, hogy kozonseges szonyeget adtak el nekem dhurrie neven?) A bemutato utan ugyanis itt is vasarolhattunk. Rajtam kivul azonban senki nem vett semmit, mert ezek a "szonyegek" mar nem ket fillerbe kerultek. En lealkudtam egy kicsi szonyeget 1300 rupiarol 1000-re. Pont jo lesz a furdoszobamba. Gondoltam, 20 dollart nekem meger, mert kezzel keszitett termek es a keszitojetol vettem, aki elmeselte nekem, hogy Soros Gyorgy is jart nala. A vezetonktol pedig megtudtam, hogy Karoly herceg Camillaval es Richard Gere is jart itt.

Ezutan egy kecskepasztor hazaba latogattunk el, aki nagyon szegeny korulmenyek kozott elt a csaladjaval. A kecskek es juhok ugyan nem voltak otthon, de bekukkanthattunk a hazba es a gyerekeket is lefotozhattuk. Az egyik baba eppen a bolcsojeben ringatozott.

A kovetkezo allomas egy takaroszovo mester haza volt, aki mar nagyon oreg szegeny, de mivel meghalt a fia, igy a menyet es unokait is neki kell eltartani, ezert meg mindig kenytelen dolgozni. Probaltak eladni nekunk a takarokbol, de nem is voltak szepek es a 40 dollart is sokalltuk ertuk. Habar a szegeny embernek egy-masfel honapjaba telt egyet elkesziteni, megsem vett itt senki semmit.

Legutolso allomasunk egy falusi haz volt, ahol ket no ebedet keszitett szamunkra. Akkor kezdtek hozza, amikor megerkeztunk es sok idobe telt elkesziteni az egyszeru eledelt (lepenykenyeret es ketfele fozeleket), amibol en nem is mertem enni. A tobbiek mind ettek, en meg mar alig vartam, hogy visszaerjunk a hotelbe es ott megebedelhessek. Szerintem ez az utolso allomas teljesen felesleges volt, mert tul sok idot pazaroltunk ott el es a kaja sem volt valami fenseges.

Hazaerven a hotelbe megint a reggelire szokasos piritost, omlettet es krumplit ettem citromos teaval es citromos lassival. Kimostam az igen bekoszolodott ruhaimat es alaposan lezuhanyoztam, hajat mostam. A nap hatralevo reszet pihenessel fogom tolteni, mert ma delutan megint nem ereztem magam valami jol. Most igy felfrissulve mar nem erzem annyira a rosszulletet, de jobb lesz egy kicsit pihennem az ejszakai utazas elott. Amugy sincs mar itt mit csinalni Jodhpurban. Ma delutan mar a toronyoranal is jartam a piacon, mert ott dobott le bennunket a dzsip.

Este atmentem a szomszed hotel ettermebe ket bananos-csokis palacsintara s ott talalkoztam egy Los Angeles-i tanarral, Kennel, aki hat hetig fog Indiaban utazgatni. Meg csak egy hete van itt es nem a hagyomanyos turistautvonalat akarja vegigjarni, hanem inkabb a helybeli emberekkel szeretne ismerkedni. Pontosabban mindketto erdekli. En ezzel ellentetben tipikus turista vagyok es nem igazan erdekelnek az itteni emberek, inkabb csak a latvanyossagok. Erre egyaltalan nem vagyok buszke, sot inkabb ellenkezoleg.

Nyolc orakor kijelentkeztem a hotelbol, mert a fiuk mar nagyon surgettek, aztan visszamentem a szomszed hotel tetoteraszara es meg masfel orat beszelgettem Kennel, illetve egy svajci fickoval, aki olyan halkszavu ember volt, hogy alig lehetett hallani, ha veletlenul hozzaszolt a beszelgeteshez. Es mellesleg egyfolytaban dohanyzott.

Negyed tizenegykor indultunk el Daniellel, a nemet fickoval az allomasra s mivel a vonat Jodhpurbol indult, rogton fel is szallhattunk ra. Itt a 3AC-n egyutt utazom azzal a svajci parral, akikkel ma egyutt falusi szafariztunk. Ok egy masik dzsippel utaztak ugyan, de minden hazhoz egyutt ment a ket dzsip. Egy evig utazgatnak a vilag korul es ezt mostmar masodjara teszik. Nagyon szimpatikus emberek.