Barangolasok Indiaban

Thar-Sivatag

2008. november 17. (hetfo)

Reggel fel hetkor keltem, hogy meg tudjak reggelizni a teveszafari elott. Aztan megsem indultunk el nyolckor, mert a tulaj meg a tarsai kitalaltak, hogy a tobbiek, akik jottek volna velunk a szafarira hasmenesben szenvednek es meg gondolkodnak rajta, hogy jojjenek-e vagy sem. Igy kilenc oraig vartunk. A vegen aztan Daniel es en megfejtettuk, hogy az egesz egy nagy hazugsag volt. Rajtunk kivul senki nem fizetett be a szafarira. Csak azert hazudtak nekunk, mert Daniel egyedul nem vallalkozott volna egy ket napos szafarira. Hogy nekem miert hazudtak, azt nem ertem, de talan tapasztalatbol tudjak, hogy a turistak egyedul nem akarnak szafarira menni, igy mindenkinek hazudnak. Kesobb talalkoztam egy Svajcban elo angol holggyel, akinek a leendo utitarsai szinten hasmenest kaptak, igy a holgynek egyedul kellett a felnapos szafarin resztvennie.

Daniel reggel bejelentette nekik, hogy o egyedul nem fog a sivatagban aludni. Erre garantaltak, hogy lesz ott egy masik csoport is, igy nem lesz egyedul. Amikor a tevehajcsaroktol erdeklodott, hogy valoban fogunk-e egy masik csoporttal talalkozni a homokduneknel, a valaszuk az volt, hogy nem tudjak, mert lehet, hogy ok is hasmenest kaptak. Ez volt tehat az elore megbeszelt hazugsag. Mindenki hasmenest kapott, aki nem jelent meg. Egyebkent az elejetol kezdve valo hazudozasukat az is egyertelmuen bizonyitja, hogy csak ket teve vart rank a megbeszelt helyen. Ha lett volna meg ket utazo, akkor a tevehajcsarok negy tevevel erkeztek volna. Mivel ok hajnal negykor indultak el a falujukbol, reggel nyolckor mar nem lehetett lemondani a teveket. Ugyhogy az egesz sztori hazugsagnak es osszeeskuvesnek bizonyult. A hotel tulajdonosa eddig sem volt szimpatikus, de mostmar kulonosen nem szeretem ezt az embert es mindenkit ovva intek majd a Hotel Samrattol.

Reggel kilenckor vegul is elindultunk egy Aladdin nevu soforrel (csodalampa nelkul) egy dzsippel. Harom helyen alltunk meg nezelodni, mielott talalkoztunk a tevehajcsarokkal es a tevekkel. Elso megallohelyunk Bada Bagh volt, a maharadzsa es csaladjanak sirhelye kupolas siremlekekkel. A hatterben szelmalmok tomkelege uzemelt. Masodjara egy Rama templomnal alltunk meg, harmadjara pedig egy jain templomnal, ahol 70 rupiat fizettettek velem a fenykepezogepemert, holott a hotel tulajdonosa garantalta, hogy az 1500 rupia a szafarira mindent fedez. (Ezt a penzt aztan este behajtottam rajta.) Az ut utolso tiz perceben Daniellel a dzsip tetejen utaztunk, ami nagyon nagy elmeny volt.

A tevehajcsarok kozul az egyik beszelt angolul. Ez a ficko Davidnek hivatta magat, holott ez nem egy tipikus indiai nev. Nekem sajnos egy eleg vacak tevet adtak. Bablu olyan kenyelmetlen volt, hogy vegig szenvedtem a 3-3 1/2 oras tevegeles soran. Nem tudom, hogy Babluval volt-e a problema vagy a nyereggel, de keptelenseg volt egyenesen ulni rajta. Mindig balra doltem es probaltam jobbra kompenzalni, de sehogy nem volt kenyelmes. Ezzel ellentetben Daniel egesz turhetoen erezte magat. A vegen aztan rajottem, hogy az o teveje igen kenyelmes volt. Nem csoda, hogy o egesz nap nem panaszkodott.

Mar alig vartam, hogy ebedszunetet tartsunk es leszallhassunk a tevekrol. Az ebedszunet volt az egyetlen kellemes elmenyem a nap soran. Nagy fak alatt az arnyekban leheveredtunk a koszos pokrocokra es en elkeseredve neztem, ahogy a koszos kezukkel gyurtak a tesztat a kenyerhez es hamoztak a krumplit. Csak abban remenykedtem, hogy mivel minden fozve, illetve sutve lesz, talan meguszom majd betegseg nelkul. Az ebed egyebkent nagyon finomra sikeredett. Krumplis, karfiolos, hagymas, paradicsomos bolevu kotyvalek volt vastag lepenykenyerrel, amibol alaposan teleettem magam.

Nem nagyon akarodzott visszaulni a tevere ebed utan, de mit volt mit tenni. Ujabb masfel oras szenvedes kovetkezett, mig el nem ertuk vegre a homokduneket. A Thar-sivatag - ahol tevegeltunk - nem olyan latvanyos, mint mondjuk a Szahara. A homokdunek is igen kicsik voltak. (Az USA-ban sokkal nagyobb homokduneknel jartam a Death Valley-ben.) Egyszer-ketszer elhaladtunk egy falu mellett, de soha nem alltunk meg szetnezni. Az egyik ilyen falunal az angolul nem beszelo tevehajcsar lemaradt a tevevel allitolag fejfajas elleni gyogyszert venni a falusiaktol, de ekkorra mar egy szavukat sem hittuk el. David egesz nap a mobiltelefonjan beszelgetett valakivel, ami folottebb idegesito volt. Egyszer elhaladtunk egy ciganytanya mellett, ahol David cukorkakat dobalt le a teve hatarol a gyerekeknek, akik mellesleg cigarettat koveteltek.

A homokduneknel aztan ugy szalltam le a teverol, hogy soha tobbe nem ulok fel ra ismet, ugyanis David azt igerte, hogy a dzsip idejon ertem. Kesobb aztan kozolte, hogy naplemente utan meg egy felorat tevegelnem kell, mert a dzsip ide nem tud bejonni, de ne aggodjak, mert ezuttal egy jo tevet fog adni, Daniel tevejet. Ekkor ismerte be tehat, hogy nekem egy vacak tevet adtak s ettol kezdve mar nem kellett azon tunodnom, hogy mennyi borravalot adjak nekik. A valasz egyszeru volt: abszolute semmit. A Daniel teveje ugyanis olyan kenyelmesnek bizonyult, hogy ha egy ilyen teven utazhattam volna egesz nap, akkor talan meg elveztem is volna ezt a meregdraga szafarit.

A homokduneknel talalkoztunk ket fiatal, nagyon szimpatikus spanyol fiuval, akik szinten ott kivantak tolteni az ejszakat, aminek Daniel folottebb megorult. Kesobb egy angol holgy is erkezett, aki egy felnapos szafarin vett reszt es akinek az allitolagos utitarsai szinten hasmenest kaptak. En ezzel a holggyel tevegeltem vissza egy foldutig, ahol Aladdin vart bennunket a dzsippel. Eloszor azonban kicsit boklasztam mezitlab a homokdunek kozott, fotoztam a ganajturo bogarakat, osszehaverkodtam egy sivatagi kutyaval (volt ketto is) es megneztem a masodik legcsunyabb naplementet, amit Rajasthanban lattam. Vacsorat mi mar nem kaptunk, de elkertem a vizadagomat es ket banant is bevagtam, mielott elindultam volna eletem utolso tevegelesere. Daniel tevejen azonban nem volt rossz elmeny a tevegeles es ahogy egyre inkabb besotetedett, szurrealis elmenynek tunt a sivatagban valo utazas a tevek hatan. Egesz uton az angol holggyel beszelgettem. Mindketten nagyon megorultunk, amikor a sotetben felfedeztuk Aladdint es a dzsipet.

Egy oras kocsikazas utan ertunk haza. En ott kipanaszkodtam magam a tulajnak, akit kurvara nem erdekelt az en sirankozasom a kenyelmetlen tevevel kapcsolatban, mivel eppen egy bollywoodi filmet nezett a teveben. A 70 rupiat a fenykepezogepert rogton megteritette, de en visszaadtam neki a penzt es azt kertem helyette, hogy hadd tartsam meg a szobat holnap delutan haromig (ugyanis kilenckor kellene kijelentkezni). Beleegyezett rogton, csak hagyjam mar bekeben tevet nezni.

Vacsorara mar csak a zacsko sos mogyoromat fejeztem be, aztan vettem egy hosszu, forro zuhanyt a folyoson levo zuhanyzoban, ahol allitolag a hotel egyetlen vizmelegito berendezese talalhato (a szobakban ugyanis csak jeghideg viz all rendelkezesre). Mosas utan naploirasra mar nem volt energiam, igy tiz orakor nyugovora tertem kenyelmes, meleg agyikomban mikozben sajnalattal gondoltam a sivatagban fagyoskodo Danielre. Daniellel egesz jol osszehaverkodtunk. Azt mondta bucsuzoul, hogy hianyozni fog neki a humorerzekem.