Barangolasok Indiaban

Delhi (5. nap)

2008. november 24. (hetfo)

Utolso napom Delhiben olyan stresszesre sikeredett, hogy a nap vegere teljesen lemerultem mentalisan es zombie modjara vonszoltam magam vissza a hotelbe. Pedig egy kellemes napnak neztem elebe egy allatkerti latogatassal.

Kezdem azonban azzal, hogy megint nem aludtam valami jol. Hajnalban az ekcemas kezeim annyira elkezdtek viszketni, hogy fel kellett kelnem es be kellett kennem oket viszketes elleni kenoccsel. Ezutan mar nem tudtam visszaaludni, mert kiment az alom a szemembol. Raadasul ket kutya elkezdett vonyitani az utcan es legalabb egy feloraig folytattak az ariat, amig vegre valaki el nem zavarta oket. Reggelire ugy bezabaltam bundaskenyerbol es bananos palacsintabol, hogy szinte rosszul lettem tole. Ma eloszor kiprobaltam a masala chait (teat) is, de nem voltam elragadtatva tole.

Reggeli utan elindultam az allatkertbe metroval. Ugyanarra a metroallomasra kellett mennem, mint tegnap, ugyanis az allatkert a Crafts Museum kornyeken talalhato. Az allatkert fele setalva egy csonakazotora bukkantam a regi erod mellett, ahova betertem fotozni. A kornyek tele volt tinedzser koru fiukkal, akiktol egy perc nyugtom nem volt. Tragar szavakat kiabaltak utanam angolul, folyamatosan zaklattak, le akartak fotozni es az egyikuk arra vetemedett, hogy megfogta a fenekemet. Ezt mar nem hagyhattam annyiban. Utana szaladtam es lenduletbol ugy seggbe rugtam, hogy meg mindig faj tole a nagylabujjam. Aztan meg ordibaltam a fulebe magyarul, majd fakepnel hagytam. A tarsai ezen jeleneten roppant jol szorakoztak.

Ez utan a megrazkodtatas utan eloszor a regi erodot latogattam meg, ha mar veletlenul rabukkantam. Ez ugyanis kozvetlenul az allatkert mellett volt. Az allatkertben meg ket orat sem toltottem, mert borzalmas viszonyok uralkodtak. Nem az allatokra nezve, hanem ram nezve. Az allatkert tele volt ugyanis fiatalokkal, akik megallas nelkul engem maceraltak. Pedig nem lett volna rossz a hely. Az allatokat nem ketrecekben tartottak, hanem szabadon voltak engedve az elohelyukon. Leginkabb a tigrisek tetszettek. Volt egy jopar feher tigris is.

Miutan vegigjartam az allatkertet a szomszedos etkezdeben ettem ket pettit, krumplival toltott szerelmeslevelszeru tesztat, majd vettem egy zacsko csokis kekszet desszertnek. Hosszas keresgeles utan vegre talaltam egy rendes riksast egy idosebb szikh ferfi szemelyeben, aki hajlando volt a realis 40 rupia tarifaert elfuvarozni a Raj Ghatra. A tobbiek 100-at (sot egyikuk 150-et is) koveteltek. Az en riksasom olyan rendes ember volt, hogy a vegen meg borravalot is adtam neki, amig csak hosszas unszolas utan fogadott el. Hat leteznek ilyen emberek is Indiaban, bar sajnos nem sokan.

A Raj Ghatra azert mentem, mert ott hamvasztottak el Gandhit es az ezen apropobol allitott emlekmuvet kivantam ott felkeresni. A Raj Ghat egy igazan kellemes helynek bizonyult. Egy hatalmas meretu es tiszta (!) parkban talalhato a fekete marvanybol keszult emlekhely azon a helyen, ahol a Nemzet Atyjat elhamvasztottak.

Ugy dontottem, hogy innen hazasetalok, mert meg koran volt. A seta vege fele akkora forgalmi dugoba kerultem, hogy meg gyalogosan sem fertem el sokszor a sok jarmu mellett az ut szelen, mivelhogy jarda nem volt. Egyszer meglattam ket kiskutyat - egy feheret es egy feketet. Megalltam megcsodalni oket. A ket kis kope odasomfordalt egy sutemenyarus melle, aki szivtelen modon elzavarta oket. Erre en vettem az arustol egy sutemenyt, amit osszetordeltem es odaadtam a ket kiskutyanak. A kis arvak olyan mohon estek neki a szaraz sutemenynek, mintha frissen sult hust kaptak volna. Biztos regota nem ettek semmit szegenykek. Egy darabig figyeltem oket, majd elegedetten tovabballtam.

A Main Bazaarba erven hatalmas tomegre lettem figyelmes. Kiderult, hogy valami szikh fesztival kozepebe csoppentem. A szikhek autokrol ingyen kajat osztogattak a nepnek, aminek az eredmenye egy hatalmas szemetdomb lett az utca kozepen. Ezt a problemat ok ugy oldottak meg, hogy az ut kozeperol mindent a ket szelere soportek, igy a szemetkupacokon keresztul kellett atvergodnom a tomegen. Azt hittem, sosem jutok el a hotelig. Egyszer valaki ismet megfogta a fenekemet, de a nagy tomegben nem tudtam eldonteni, ki volt a bunos, igy mergemben a korulottem allo osszes fickot meglokdostem. Amikor vegre megerkeztem a hotelhez es beestem az ajton elhataroztam, hogy en innen mar ki nem teszem a labam holnap reggelig, amikor is egy taxi kivisz majd a repuloterre. Meg internetezni is a hotelben ultem be, pedig itt dragabb, mint mashol, de mar ez sem erdekelt.

Emailezes kozben talalkoztam egy magyar parral. Ot hetig egy magyart sem lattam, csak az utazasom legelejen es most a legvegen. Ket es fel ora alatt sikerult megirnom egy magyar nyelvu emailt. Ezt kovetoen megiscsak kimereszkedtem az utcara, mert vizet kellett vennem s utana a szemkozti etteremben elkoltottem utolso indiai vacsoramat, majd vasaroltam ot doboz teat hazavitelre.

Este osszecsomagoltam a holmimat a masnapi utazasra felkeszulve, aztan egyszerre irtam naplot es neztem a Littleman cimu filmet, amely nagyon szorakoztato volt. Ideje nyugovora ternem, mert ejjel egy ora van.