Delhi (4. nap)

2008. november 23. (vasarnap)

 

Ejjel nem aludtam valami jol, mert eloszor is faztam, masodszor pedig egy verszivo poloska ugy osszecsipkedett, hogy eroteljes viszketesre ebredtem. Muszaj volt felkelnem. Szornyulkodve vettem szemugyre a het hatalmas piros dudort, melyet az atkozott okozott (egyet a vallamon, negyet a fenekemen es kettot a labamon). Rogton bekentem oket viszketes elleni kenoccsel, a poloskas takarot behajitottam a szoba legtavolabbi sarkaba es jol feloltoztem, mert ezentul csak lepedovel voltam hajlando takarozni. Megtalaltam es kivegeztem a bunost, mely tele volt a veremmel es igy a kovetkezo nehany orat mar eleg nyugodtan toltottem az agyban. Delhi homerseklete alaposan lehult az ot hettel ezelottihez kepest. Emlekszem, hogy akkoriban meg rovidnadragban es atletatrikoban aludtam s csak a szarongommal takaroztam, most meg jo melegen beoltozve es lepedobe burkolozva is huvos van. Jobb lett volna oktober elejen erkezni, mert november kozepe ota hult igy le a levego.

 

Reggel nem hallottam az oracsorgest es tiz elott nehany perccel ebredtem csak fel. Gyorsan osszekaptam magam es mostmar ugy 45-50 perce varok a reggelimre itt a teton levo etteremben, amely az Istennek sem akar elkeszulni. (Es amint ezt leirtam, idehoztak a reggelimet.) Nem ertem, miert kellett nekik haromnegyed ora az elkeszitesehez. Mellesleg ez volt a legrosszabb reggeli, amit Indiaban ettem.

 

Fel tizenketto utan sietve indultam el a metroallomasra. Sajnos most a metro tomve volt es mindenki ugyanarra az allomasra igyekezett, mint en, mert mint kiderult egy nemzetkozi kereskedelmi vasar volt eppen folyamatban a Crafts Museum kozeleben. Azert csak odaertem a muzeumhoz egy oras utazas utan. A metroallomastol meg egy kilometert gyalogolni is kellett. A muzeum ingyenes volt es a kiallitas egy resze nagyon tetszett, kulonosen a bamulatos ugyesseggel es reszletesseggel faragott fa- es elefantcsontszobrok. A falusi kunyhok gyujtemenye mar kevesbe volt erdekes kint az udvaron. Utana meg gyorsan vegigszaladtam az arusok kozott is es 200 rupiaert vettem ket nyaklancot.

 

Innen motoros riksaval jutottam el a Gandhi Smritibe, amely egy Gandhinak allitott emlekhely. India Atyja ebben az epuletben, a Birla Hazban toltotte eletenek utolso 144 napjat es itt a kertben lelte halalat egy merenylo golyoja altal 1948. januar 30-an (pontosabban harom golyot is kapott). Ez a kiallitas folottebb erdekes volt rengeteg fenykeppel es informacioval, de egy jo oras olvasas utan mar belefaradtam az informacioaradatba es a kiallitas masik felet mar vegig sem jartam, mert csak meg tobb kep es olvasnivalo lett volna. Inkabb kisetaltam a kertbe kovetve Gandhi utolso lepteit a merenylet helyszineig.

 

A muzeumtol elsetaltam a Central Secretariat metroallomashoz, ahonnan mar egyszeru volt az ut hazaig. Paharganjban beultem internetezni s ket orat toltottem a gep elott. Szerencsere itt nagyon olcso az Internet - mindossze 15 rupia egy ora. Megirtam egy angol nyelvu emailt, holnap pedig irok majd egy magyar nyelvut is.

 

Be akartam ulni a hotel ettermebe vacsorazni, de sokan is voltak meg huvos is volt, igy inkabb lent a kavehazban ettem egy sajtos croissant-t meg egy banankenyeret. Utana szerettem volna valami sosat vasarolni, de a szemkozti uzletben - ahol talaltam ilyesmit - minden nagyon draga volt. Egy kis doboz sos mogyoro peldaul ot dollarba kerult! Egy motorosriksa-kuli egesz napos fizetesebol ket kis doboz sos mogyorot tudna venni. Elkepeszto, ha ebbe belegondolunk. Ezen valo elmelkedesem kozepette odajott hozzam egy idos, fellabu bacsi keregetni, akit nagyon megsajnaltam es egy szemkozti arusnal husz rupiaert vettem neki vacsorat (bundaskenyeret, krumplipogacsat es sult krumplit), aminek o folottebb megorult. Ez engem jo erzessel toltott el. Kozben nagylelkusegemet latvan odajott hozzam egy fiu is keregetni, de neki mar nem jutott az adakozo kedvembol. Elvegre nem vagyok en Mother Teresa!

 

Gandhi Smriti

 

 

 

Gandhi utolso foldi leptei

 

 

 

A pontos hely, ahol Gandhi merenylet aldozata lett

 

 

 

 

 

Madarak a kertben

 

 

 

Amritsar - Delhi

2008. november 22. (szombat)

Ejjel egykor tertem nyugovora, mert az Erin Brokovich cimu film annyira jo volt, hogy nem lehetett rajta elaludni. Egyutt reggeliztem a svajci es a kanadai utazoval s kesobb a nemet is csatlakozott hozzank. Valtoztatnom kellett ma az utitervemen, mert megprobaltam meg egy Chandigarh-i hotelben szallast foglalni es az illetotol, akivel telefonon beszeltem megtudtam, hogy valami nagy konvencio lesz hetvegen Chandigarh-ban, minek kovetkezteben a varos osszes hotelszobaja le van foglalva. Nem akartam igy a bizonytalannak nekivagni, ezert ugy dontottem, hogy inkabb visszamegyek Delhibe. Szerencsere a busztarsasag visszateritette a 250 rupiat es vonatjegyet is sikerult vennem jelentos sorbanallas aran a harom orakor indulo vonatra, amely 3/4 11-re er be Delhibe. Igy sok mindenre mar nem maradt idom Amritsarban. Foglaltam egy szobat ma estere a Hotel Namaskarba, mivel a Vivek Hotelt nem tudtam elerni. Probaltam internetezni is a vendeghazban, de nem igazan mukodott a dolog.

 

Ma megint tortent velem valami fantasztikus esemeny. Amikor a vendeghazban a W.C.-t kerestem (ugyanis delben ki kellett jelentkeznem a szobambol), rabukkantam Elizabeth Gilbert Eat, Pray, Love cimu konyvere, amely a mosdokagylo mellett hevert egy polcon. Rogton birtokba vettem es megkerdeztem a menedzsert, hogy kie ez a konyv. O azt valaszolta, hogy egy utazo holgy hagyta itt s megtarthatom, ha akarom. Mar hogyne akartam volna, hiszen ez az a konyv, melyet Max, az angol fiu ajanlott nekem elolvasasra Mt. Abuban. Tudom, hogy nem puszta veletlensegbol bukkantam ra. Igy legalabb lesz mit olvasnom, ha a Bill Bryson konyvet befejezem. Es ma be is fejeztem, mert a 7 1/2 oras vonatutat olvasassal utottem el. Igy hamar elrepult az ido. Miutan Bill Bryson konyvet elolvastam, rogvest hozzafogtam Elizabeth Gilbert konyvenek, ami eddig nagyon tetszik. Bill Brysonnak szeretem a stilusat. Az europai utazasa szerintem nem volt valami kalandos vagy erdekes, de olyan stilusban tud irni meg az unalmas dolgokrol is, hogy az ember nagy erdeklodessel olvas roluk. Eleg negativ es kritikus hangnemben ir minden meglatogatott orszagrol, de olyan humoros es enyhen tulzo stilusban, hogy az ember nem tud ra megharagudni. Azt hiszem, az en iroi stilusom is az ovehez hasonlo, csak persze en nem tudok olyan valasztekosan fogalmazni, mint o.

 

A vasutallomasra indulas elott meg megebedeltem a vendeghazban, majd 15 perc alatt kisetaltam az allomasra. A nap hatralevo reszeben mar csak kekszet es KitKatet ettem. Haromnegyed 11-re meg is erkeztunk Delhibe, amelyet mar regi ismeroskent udvozoltem. Hatarozott leptekkel haladtam a hotel fele, mikozben 21 taxisofort, motoros riksast es biciklis riksast probaltam lerazni magamrol. Ugy tunt, hogy itt egy "No, thank you." utan feladtak a kuzdelmet, ami kellemes meglepeteskent ert. Az uttest masik oldalara epsegben aterve a hotelszobat ajanlo hienaktol kellett hasonlokeppen megszabadulnom. Igaz, hogy a Namaskarba foglaltam szobat, de gondoltam, csak szerencset probalok eloszor a Vivekben, mert nem volt kedvem megint a csotanyokkal kergetozni a hatizsakomban. Kaptam is szobat a Vivekben, bar 450 rupiat kellett erte fizetnem. Ezert az osszegert azonban meleg viz es teve is dukalt. Mosassal kezdtem, majd zuhanyzas kovetkezett, amit sajnos hideg vizben kellett megejtenem, mert a meleg viz csak a mosasra bizonyult elegsegesnek. Ejjel egykor kerultem agyba es azonnyomban el is aludtam.

 

Hotelszobam Delhiben

 

Furdoszobam

 

Amritsar (2. nap)

2008. november 21. (pentek)

Eleg jol aludtam a jo meleg agyikomban es majdnem kilenckor keltem fel. Egy forro zuhany utan megreggeliztem, majd elsetaltam a buszirodaba es megvettem a jegyet holnapra Chandigarh-ba egy privat buszra. Ezt kovetoen a Ram Bagh parkba mentem, ahol egy muzeumot szerettem volna megnezni, mert az utikonyv melegen ajanlotta, de sajnos renovalas miatt zarva volt. A park is teljesen fel volt turva s mivel nem volt ott mit latni, inkabb az Aranytemplomba indultam. Eloszor biciklis riksaval mentem egy darabig, de olyan kenyelmetlen volt a rossz utakon, hogy inkabb lemondtam rola es gyalog folytattam tovabb. Mostmar eleg jol ismertem a templomba vezeto utat.

 

Ott eloszor a szikh muzeumot jartam vegig, de nem volt valami latvanyos. Tele volt a szikh-ek legyilkolasat es megkinzasat abrazolo festmenyekkel, illetve nehany veres fotoval a '80-as evekbol. Eleg kiabrandito gyujtemeny volt. Ezutan a kozossegi ebedlobe mentem be, ahol a foldon ulve a tobbi zarandokkal egyetemben megebedeltem. Nem volt rossz az etel. A dhal es a chappati ugyan nem volt a legfinomabb, de a csicseriborso-fozelek es a tejberizs nagyon izlett. Ezekbol repetat is kertem. Nagyon jol meg van szervezve az etkezes. Rengeteg ember segedkezik az etel elkesziteseben, kiosztasaban es az edenyek mosogatasaban. Ezekrol is keszitettem erdekes kepeket. A sarkon talalhato kavezoban rendeltem egy cappuccinot a Nescafe gepbol, de nem volt valami emlekezetes. Viszont egy masik sarkon levo csokoladeboltban vettem egy KitKatet, amely valoban olyan finom, mint ahogy a hire jarja. KitKatet meg vennem kell, mert midossze tiz rupiaba kerul (kb. 20 cent).

 

Visszaerven a hotelbe egy kanadai utazoval beszelgettem sokat, aki megszolitott utkozben a szobam fele menet. Fel negykor elindultunk a hatarhoz megnezni a hatarzaro ceremoniat. A hotelben szerveztek a kirandulast egy motoros riksaval. Negyen voltunk: egy svajci es egy nemet ficko, illetve egy ir lany es en. Az ir lannyal beszelgettem sokat. Megvigasztaltuk egymast, mivel ot is kiakasztottak mar egy parszor az indiaiak a bamulasukkal es o is elkuldte oket a fenebe. Neha o is ugy elvesziti a turelmet, mint en, ezert nagyon jol megertettuk egymast. Epphogy odaertunk a ceremonia kezdetere, sot szerintem a legelejet mar le is kestuk. Az egesz olyba tunt, mint egy szinhazi eloadas. Az egyik oldalon hatalmas indiai tomeg verodott ossze nehany turistaval egyetemben, mig a masik oldalon egy valamivel kisebb pakisztani kozonseg. Probaltak egymast tulkiabalni: Hindusztan! Pakisztan! Hindusztan! Pakisztan! A hatarorok humoros leptekkel kozlekedtek. Hol kinyitottak a kapukat, hol bezartak oket. A vegen pedig egyszerre leeresztettek a ket orszag zaszlojat a nyitott kapuk mellett, majd a kapuk vegleg bezarodtak s a zaszlokat ejszakai pihenohelyukre szallitottak. Ezzel veget ert a ceremonia. Itt osszefutottam azzal az olasz fickoval, akinek a taxijaban utaztam Fahtepur Sikribol Agraba. O is kedden utazik haza.

 

Miutan visszaertunk a hotelbe, en a nemet es a svajci ficko tarsasagaban megvacsoraztam, aztan meg jot beszelgettunk az etteremben negyesben, miutan kanadai utazotarsunk is csatlakozott hozzank. Ok mindannyian honapokig utazgatnak Indiaban, sot a svajci  annyira szereti ezt az orszagot, hogy ide akar koltozni. A nemet hat honapig utazgat a felesege nelkul, mert az asszony nem mer repulogepre ulni. A kanadai volt a legszimpatikusabb. O nagyon baratsagos es roppant jol szorakozott azon, hogy a germfobiammal Indiaba jottem.

 

Fel kilenckor aztan mindannyian elvonultunk zuhanyozni. En meg a hajamat is megmostam, pedig igen hideg van a szobamban. Ma este eloszor meg a dzsekit is elo kellett kotornom a hatizsak aljabol. Egyre inkabb hul le a levego, bar igaz, hogy most elegge eszakon vagyok. Mindenkeppen orulok neki, hogy nem decemberben jottem Indiaba. November kozepeig meg eleg jo ido volt, ugyhogy legkozelebb kicsit korabban kell jonnom, ha megint erre jarok. Ma este az Erin Brokovich cimu film lesz a teveben. Ha el nem almosodom, akkor megnezem.

 

 

 

 

Ebed az Aranytemplomban

 

 

 

 

 

 

Cipomegorzo az Aranytemplomban

Hatarzaro ceremonia az indiai-pakisztani hataron

 

 

 

 

 

 

Kerites a hataron

 

Amritsar (1. nap)

2008. november 20. (csutortok)

Tizenot oras vonatozas utan pontban 11 orakor erkeztem meg Amritsarba. Most egy felso agyon aludtam a 3AC-ben, amely eleg kenyelmesnek bizonyult. Aludtam vagy 12 orat. Kozben tegnap este megjott a menszeszem. Reggel a hasam is fajdogalt egy kicsit s mar alig vartam, hogy megerkezzunk s lezuhanyozhassak. Reggel beszelgettem egy kicsit harom szikh utitarsammal, egy fiatal hazasparral es a lany fiutestverevel. Negy nappal ezelott hazasodtak ossze s Jaipurbol azert utaznak Amritsarba, hogy az Aranytemplomban imadkozhassanak 2-3 orat egy hosszu es boldog eletert egyutt mielott ismet vonatra ulnek es hazautaznak.

 

En az allomasrol a Tourist Guesthouse-ba hozattam magam az egyetlen riksassal, aki ajanlkozott. Micsoda kulonbseg a jaipuri fogadtatashoz kepest! Es ez a srac meg raadasul szimpatikus is volt, ezert mondtam neki azonnal igent. A Tourist Guesthouse nem eppen a legszebb hotel, de a harmadjara mutatott szobat elfogadtam, mert ez igen nagy meretu es meg TV is van benne. Meg mindig enyhe hasmenesem van a teveszafari ota, de ez meg mindig jobb, mint a komoly szekrekedes, amelytol elotte szenvedtem. Jolesett a meleg zuhany, bar a viz kis nyomasu es vagy nagyon forro, vagy csak eppen meleg, de sosem tokeletes homersekletu. Utana nagymosast rendeztem, majd beultem a hotel sotet es kihalt ettermebe megebedelni. Omlettet ettem piritossal es citromos teaval.

 

Ebed utan elsetaltam az Aranytemplomhoz, ahol le kellett adni a szandalomat egy megorzobe es a fejemet is be kellett kotnom a kendommel. Szerencsere a hatizsakot bevihettem es fotozni is lehetett, kiveve a templom belsejeben. Az Aranytemplom csodalatos volt! Eloszor is meglepodtem, hogy egy hatalmas to kozepen talalhato es a tavat gyonyoru feher epuletek veszik korbe. Az Aranytemplomhoz egy hidon keresztul lehetett bemenni, ahol hosszu sorban sorakoztak a hivok. En is bealltam a sorba, amely csiga lassusaggal araszolt a templom fele, de elobb-utobb bekerultem a templom belsejebe, amely minden varakozast felulmult. Ilyen csodalatosan szep templomot meg sosem lattam. Belulrol ugyanugy ki volt aranyozva, mint kivulrol. Sokkal szebb volt, mint akar a Taj Mahal, akar a Baby Taj, akar Ranakpur Adinath temploma. A legcsodalatosabb epulet, amelyet Indiaban megneztem, pedig sok szep templomot, palotat es erodot lattam ebben az orszagban. Ezert megerte 28 orat vonatoznom. Csak azt sajnalom, hogy nem lehetett lefotozni ezt a gazdagon diszitett templomot. Igy azonban jo sok idot toltottem odabent bameszkodassal. Ha mar foton nem is orokithetem meg ezt a remekmuvel, legalabb az emlekezetembe vesodjon bele. A hivok buzgon adakoztak, aztan a templom vegeben ittak a to szent vizebol, amelyben hatalmas narancssarga es szurke halak uszkaltak.

 

Ezutan beneztem a vasuti menetjegyirodaba a templom mellett, de mivel Chandigarh-ba nem megy innen vonat, azt hiszem, hogy busszal leszek kenytelen tovabbutazni. Ossze-vissza kovalyogtam az Ovarosban, majd egy biciklis riksassal hozattam haza magam, mivel fogalmam sem volt, hogy hol jarok. Aztan kiderult, hogy nem is voltam nagyon messze a hoteltol. Nem nagyon latok itt mas turistat; sem a hotelben, sem a varosban. Csak egy Jaisalmerbol mar ismert fiatal parba botlottam bele az Aranytemplomnal. Ok a zarandokok kozott kaptak szallast a templomkomplexben, de egy zsufolt dormitoriban vannak elszallasolva, amibol en most nem kernek. En jobban erzem itt magam a szobamban, ahol meg angol nyelvu film is van a teveben.

 

Holnap meg megnezek ezt-azt, visszamegyek a templomhoz is, aztan delutan majd megnezem az indiai-pakisztani hataron a zaroceremoniat is. Buszjegyet is vennem kell holnap, mert holnaputan reggel tovabb szeretnek indulni kovetkezo es egyben utolso allomasomra, Chandigarh-ba. Rishikesh-re sajnos mar nem lesz idom, se a Corbett Tigris Rezervatumra. Most meg csak fel nyolc van s a Stake Out cimu filmet nezem naploiras kozben Richard Dreyfuss-szal es Emilio Estevezzel a foszerepben.

 

Hotelszobam Amritsarban

Furdoszobam

Az Aranytemplom bejarata

 

Az Aranytemplom