Barangolasok Indiaban

Los Angeles - Delhi

2008. oktober 18-19. (szombat-vasarnap)

Ezeket a sorokat Taipeiben, Taiwan fovarosaban irom. 14 oras repulout utan erkeztem meg ide ugy masfel oraja. A csatlakozasra varok a repteren. Utazasom tegnap este negyed 10-kor indult, amikor a Prime Time Shuttle megjelent a hazunk elott. Erzekeny bucsut vettem Janitol es Saritol, majd 40 perces utazast kovetoen megerkeztem LAX-re. A China Airlines CI007-es jarataval repultem Taipeibe. Azt hiszem, ez volt eddigi leghosszabb repuloutam (legalabbis megszakitas nelkul). Az ules nem volt valami kenyelmes, mert hatarozottan nem hosszulabu magyaroknak terveztek. Bar a mellettem ulo azsiai ficko sem fert el benne kenyelmesebben, mint en. A bal oldalon a legutolso ablak melletti ulest kaptam. Az tetszett, hogy mindenkinek sajat kis teveje volt, amin lehetett kovetni utunkat, illetve tobb film kozul is lehetett valasztani. En a The Incredible Hulk es a Baby Mama cimu filmeket neztem meg, miutan negy oran keresztul sikertelenul probalkoztam az elalvassal. Vacsorat es reggelit kaptunk, a ketto kozott volt azonban tiz ora, amelynek soran igencsak megeheztem. Vacsora utan Bill Bryson Neither Here Nor There - Travels in Europe cimu konyvet kezdtem el olvasni, melyet a repteren vettem. A vacsora kulonben kimondottan izlett, mert a csirkehus szinte elolvadt a szamban. A reggeli omlett azonban mar korantsem volt ilyen inycsiklandozo. Most megint nagyon ehes vagyok. Los Angeles-i ido szerint delutan ot ora van, itt viszont mar vasarnap reggel nyolc. Ez egy kicsit zavaro, mert hirtelen azt sem tudom, mikor vegyem be a kovetkezo Malarone tablettat. Ma mar bevettem a szombati adagot, de ha itt mar vasarnap van, akkor talan meg egyet be kellene vennem ma. Na, majdcsak kifundalom a dolgot. A fejem enyhen faj mar orak ota (gondolom a nem alvastol). Felora mulva indul a gepem Delhibe (szinten China Airlines), ugyhogy hamarosan beszallunk.

Az utazas jo hat oras volt Taipeibol Delhibe. Egy Kanadaban elo punjabi ferfi ult mellettem, aki csaladjaval utazott Indiaba ket honapra. Egy fia es egy negy eves kislanya van. En meg ilyen gyonyoru kislanyt eletemben nem lattam. Le is kellett fenykepeznem, hogy megorokitsem ezt a gyonyoru arcot. Kesobb a felesegevel is beszelgettem, aki egy kis idore mellem ult. Ok is olyan regota voltak uton, mint en. En mar annyira kimerult voltam es egyfolytaban enyhe fejfajasom volt, aludni azonban megsem tudtam. Egyszer villas reggelit, egyszer pedig szendvicset es mogyorot kaptunk. Az adagok mindig olyan kicsik voltak, hogy par ora mulva mar ismet ehes voltam. Az ut vege fele hatalmas, havas hegycsucsokat lattam a tavolban, amelyeket le is fotoztam. Remeltem, hogy a Himalajat latom, de az elottem ulo ficko ezt megcafolta. Delhibe leszallni roppant kiabrandito. A varost akkora szmog veszi korul, hogy a szurkesegen keresztul maga a varos nem lathato. Amikor vegre feltunik, a gep mar landol is. Mellesleg ez a pilota olyan gyengeden tette le a gepet, hogy ilyet en meg nem is tapasztaltam. Ez volt a perfekt landolas.

A repteren nagy epitkezes volt folyamatban. Miutan megerkezett a hatizsakom, bevaltottam 200 dollart rupiara. Az atvaltasi arany sokkal jobb volt, mint amire szamitottam. 47.60 rupiat adtak egy dollarert. Nem tapasztaltam azt a maceralast a taxisoforoktol, amit vartam. Elore kifizetett taxival jottem be a varosba, amely 240 rupiaba kerult. A forgalom es az emberek vezetesi stilusa vetekszik a kairoival. Gyenge idegzetueknek nem ajanlott. En roppant jol szorakoztam a soforok fantasztikus manoverezesi kepessegen. Engem azonban senki nem tudna ravenni, hogy ilyen korulmenyek kozott vezetesre adjam a fejem. A taxiban ulve vegig az az erzesem volt, hogy csak alom az egesz. Hihetetlennek tunt, hogy valoban itt vagyok, ebben az allando tulkolessel tarkitott emberforgatagban, ahova olyan regota vagytam. Csak akkor ereztem, hogy ez valosag es nem alom, amikor az a jellegzetes szag, amely a fejlodo orszagokra olyannyira jellemzo megcsapta az orromat. Tenyleg valosag ez es nem alom. Itt vagyok Indiaban, ezen a hatalmas szubkontinensen, ahol eletreszolo kalandok varnak ram. Az ut mellett gyakran lattam pisilo ferfiakat. Ez itt teljesen normalisnak tunik. Azt azonban nem vartam volna, hogy a hotelemhez vezeto sikator elejen is legyen egy nyilvanos vizelde. Ez azonban kesobb meg kapora johet, mivel ha utcatabla nem is, de az allando hugyszag egyertelmuen jelzi, hogy melyik sikatorba kell befordulnom a Main Bazaarrol.

Miutan kiszalltam a taxibol a Main Bazaar elejen, tobb "segitokesz" ferfi is kinalkozott, hogy elvezet a Hotel Namaskarba. Meg szerencse, hogy az egyiket idejekoran leraztam, mert az a vasutallomas masik oldalara akart atkuldeni. Biztos oromet leli abban, hogy a ket hatizsaktol gornyedo turistakat elkuldje a varos masik felebe. Szerencsere en nem ma leptem le a falvedorol, igy nem fogadtam meg a tanacsat. Rogton mellem szegodott azonban egy ujabb "segitokesz" ficko, akire mar nagyon gyanus szemekkel neztem, de kellemes meglepetesemre ez az illeto valoban a Hotel Namaskarba kalauzolt el, ahol a 2. emeleten rogvest kivettem egy ketagyas szobat. Ez volt a legolcsobb szobajuk (300 rupia/ejszaka). Harom ejszakat ki is fizettem elore.

Elso utam a Sam's Caféba vezetett, amely a Vivek Hotelben talalhato. A tetoteraszon ultem le vacsoramat elkolteni kora delutan. Mig a vegetarianus thalira vartam, egy ausztral utazoval beszelgettem, aki azzal a megjegyessel szolitott meg, hogy "You almost got run over, didn't you?" Ezek szerint latta, amikor az egyik biciklis riksa hatulrol belem rohant. Szerencsere csak a jobb labamnak ment neki egy kicsit. Hat igen, azt hamar megtanultam, hogy az utca kozepen allva fotozni folottebb veszelyes tevekenyseg. A Main Bazaar forgalma eszveszto. Gyalogosok, biciklis riksak, motoros riksak, taxik es szent tehenek versengenek a talpalattnyi foldert. Elsobbsege a szent teheneknek es a jarmuveknek van, mivel ezek tobb kart okozhatnak a gyalogosokban, mint forditva.

A vacsoramnak csak a felet sikerult lebirkoznom. A maradekbol meg ujdonsult ausztral baratom is jollakott. A mango shake-hez pedig jobbnak lattam nem nyulni, miutan ausztral ismerosom megjegyezte, hogy o nem bizna a jegkemmel keszult tejes ital biztonsagossagaban az europai gyomor szamara. Mivel o sem volt hajlando elfogyasztani az italt, en azt nagylelkuen a pincernek ajandekoztam. Azt mindenesetre megtanultam, hogy legkozelebb joval kevesebb etelt rendeljek es hogy shake-rol tobbe szo sem lehet.

Hazaterve megittam a Dr. Schulze-tol rendelt borzalmas izu, de remelhetoleg jo hatasu cseppeket, valamint a zold szinu es egesz elviselheto izu szuper porbol keszult italt. Sajat kulon bejaratu furdoszobamban lezuhanyoztam. A zuhany hideg vizu es miutan a borzalmasan hitvany modon mukodo zuhanyrozsat sikerult leszerelnem, egesz turhetoen mukodott. A mosast is megoldottam, miutan nagyjabol kisuroltam egy nagy kek muanyag vodrot, mely a zuhany alatt volt (nem tudom, mi celt szolgalt) es azt ratettem a W.C. tetejere. Abban egesz kenyelmesen ki tudtam mosni a ruhaimat. A ruhaszarito kotelet sikerult kifeszitenem a tukorkeret es a bejarati ajto kozott. Fel het volt, mikor nyugovora tertem. Mar 46 oraja talpon voltam, ugyhogy nem okozott nehezseget alomba ringatni magam.