Varanasi (3. nap)

2008. oktober 25. (szombat)

Hajnal otkor megint felebredtem a nagy ricsajozasra, ami az egyik templombol hallatszott be a szobaba. Orommel konstataltam, hogy a hanyingerem elmult, viszont ma reggel mar igen komoly hasmenesem volt, amely egesz nap tartott. Emiatt csak szaraz piritost, fott rizst, sos joghurtot es gyomberes, citromos forro vizet mertem fogyasztani. No more chai, tojas es vegetarianus thali (legalabbis egyelore). Kora reggel megint vallalkoztam egy csonakazasra, amelynek soran volt szerencsem ket tetem mellett is elsuhanni. A masodik mar erosen szetrohadt allapotban volt es madarak csipkedtek belole cafatokat. Jo kis fotokat csinaltam roluk.

 

Reggelire az Alka Hotelbe tertem be, ahol egy nagyon kedves spanyol parral - Fidellel es Jazminnal - osztozkodtunk az egyetlen arnyekban levo asztalon. Kesobb szinten veluk ebedeltem es sokat beszelgettunk. Barcelonabol valok, bar a lany eredetileg El Salvador-i. Megvigasztaltak, ugyanis ma nagyon magam alatt voltam.

 

Elmentem megnezni az egyetemet, mert remeltem, hogy ott egy kicsit nyugtom lesz. Biciklis riksaval mentem es gondoltam, majd setalok ott egy jot, de hamar be kellett latnom, hogy tulsagosan nagyok a tavolsagok. Kiderult, hogy van egy Bank of India az egyetem teruleten, ahol penzt tudok valtani. Elvitettem magam egy biciklis riksassal, akit megkertem, hogy varjon meg. Ugy 40 percbe telt, mire sikerult 200 dollart bevaltanom, de legalabb jo volt az atvaltasi arfolyam (49 rupiat kaptam egy dollarert). Penzvaltas utan meg megneztem a Vishwanath Temple-t, illetve lefotoztam a konyvtar gyonyoru epuletet, aztan egy biciklis riksas kivitt az egyetem bejaratahoz, ahol atpasszolt egy motoros riksasnak, aki azt igerte, hogy tiz rupiaert elvisz a Main Ghathoz. Persze ezert az arert meg negy masik embert is fuvarozott, de most az egyszer nem bantam. Hatul ultem ket novel, elol pedig a sofort ket ferfi fogta kozre. Ez az utazas nagyon megviselt. Majd' megfulladtam a fusttol, a dobhartyam kikeszult az allando dudalastol es raadasul a sofor meg a radiot is bomboltette a riksaban. A vegen pedig el sem vitt a Main Ghathoz, hanem a palyaudvaron kotottunk ki. Meg 100 rupiat akart kerni, hogy a beigert celponthoz elvigyen. Erre en elkuldtem a fenebe es fizetes nelkul fakepnel hagytam. Egy biciklis riksaval kerultem el a Main Ghathoz. Ez a riksas olyan rendes volt; 20 rupiaval is beerte, mivel az a realis ar. Az oszinteseget 30 rupiaval akartam megjutalmazni, de sajnos csak 20 rupiam volt aproban, igy csak ennyit kapott. Nem is kovetelozott baksisert, mint altalaban mindenki mas.

 

Annyira elegem volt mar ekkorra az orult forgalombol, a koszbol, a beken nem hagyo helybeliekbol es egyaltalan Indiabol, hogy meg az is megfordult a fejemben, hogy haza kellene menni. Ekkor ultem be azonban az Alka Hotelbe ebedelni, ahol a spanyol par megvigasztalt, hogy ez az utazas egy allando hullamvasutazas lesz es eddig meg csak a legrosszabbat lattam. Lesznek meg ennel kellemesebb elmenyeim is. A beszelgetes utan kicsit jobban ereztem magam.

 

Hazamentem a hotelembe es kicsit pihentem, mielott elindultam volna a Ganga Aarti fesztivalra. Ugy dontottem, hogy ma egy csonakbol fogom szemlelni az esemenyeket. Talaltam is egyet a sok kinalkozo kozul, aki 50 rupiaert beleegyezett, hogy a csonakjarol nezzem a fesztivalt. Beletelt egy kis idobe, mire a ficko egy olyan helyen parkolta le a csonakot, ahonnan egesz jol lathattam mindent. Azert az elso este elmenyet a csonak sem segitett tulszarnyalni.

 

Hazasetaltam, majd lezuhanyoztam es osszekeszultem az ejszakai utazasra. Meg egy 40 perces szunyokalasra is maradt idom, mielott nekivagtam a kacifantos utnak a vasutallomasra. Az elso nagyobb sikatoron keresztul indultam el a belvaros fele. Gozom nem volt, hogy fogok kitalalni a labirintusbol. Minden kanyarnal kerdezgettem, hogy melyik ut vezet egy motoros riksahoz es a helybeliek keszsegesen utbaigazitottak. Kozben rengeteg motorost, biciklist, tehenet es ket vallukon hullat cipelo csoportot is kerulgetni kellett, hogy nehogy nekik menjek. A hullakkal kulonoskeppen nem szerettem volna osszeutkozni. Vegul is csak sikerult kievickelnem a labirintusbol egy nagyobb utra, ahol mar akadt egy-ket motoros riksas, de 80 rupiat akartak, en meg otvenet szandekoztam fizetni. Vegul egy nagyon rendes riksas azt mondta, hogy o ugyan nem visz el otvenert, de ha gyalogolok meg ket percet, utana talalok majd egy rakas riksat (tetszik ez az alliteracio), akik szivesen elvisznek otvenert is. El is kisert az egyikhez es meg is beszelte vele a fuvardijat.

 

Par perc alatt kiertem a palyaudvarra, ahol nagy megkonnyebbulesemre talaltam ket feher lanyt a temerdek indiai kozott es mellejuk telepedtem le. Megszolitani mar nem volt batorsagom oket (az egyik olvasott, a masik meg lehajtott fejjel pihent), de jo ido mulva ok szolitottak meg engem. Kiderult, hogy izraeliek es ok is Khajurahoba tartanak. Invitaltak, hogy utazzak veluk. Na'ama es Rotem Rishikeshben talalkoztak es par napja utaznak egyutt. Elobbi harom hetet toltott Indiaban es hamarosan hazautazik, mig utobbi hat honapig utazgat az orszagban, amibol eddig egy telt el. Szegeny Rotem eleg vacakul erezte magat es haromszor is hanyt, mire a vonat megerkezett.

 

A vonat kozel ket oras kesessel futott be, igy 11:20 helyett 1:10-kor indultunk el. A lanyok 3AC-n utaztak, mig en a mar jol bevalt 2AC-n. Egy indiai no volt a kabintarsam ket gyermekevel. Most eleg jol aludtam a vonaton es csak reggel keltem fel, amikor mar kozel jartunk Satnahoz.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerencsesek azok az emberek, akik a Gangesz partjan laknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Vishwanath Temple

Az egyetemi konyvtar epulete